Mai napon lenne 71 éves Esterházy Péter, a magyar irodalom egyik meghatározó alakja. Sok olvasó azonban fél az írásaitól. Az ismeretségi körömben végzett gyors közvéleménykutatást végeztem. Az eredmény az volt, sokan olvasnának tőle, de félnek, hogy túlságosan komoly, nem tudják megugrani a szintjét.
Hogy valóban így van-e, vagy szimplán a címkézések miatt alakult ki róla ez a kép, megint csak vita tárgyát képezné. Gondoltam személyes tapasztaltommal igyekszem segítséget nyújtani.
Én is sokat hezitáltam az olvasás kapcsán. Végül úgy döntöttem, valamelyik rövidebb művével fogok próbálkozni. Ez volt A bűnös. Meglepően könnyű volt, nem éreztem azt, ez nekem nehéz olvasmány. Sőt kifejezetten tetszett a stílusa. Ezt követően az Egy nő című kötetét szereztem be. Hasonlóan jó érzés, élmény volt olvasni. Egy percig sem éreztem nehézséget. Persze még ekkor sem voltak kellően magabiztos ahhoz, hogy például belevágjak a Harmonia Cælestis-be.
Helyette a Szív segédigéi következett, amit volt szerencsém dedikáltatni a szerzővel, nem sokkal a halála előtti könyvhéten. Lassan olvastam, elég megterhelő volt. A történet, a gyász, az érzések erővel hullámoztak bennem. Fájdalmasan szép volt. Talán illik rá leginkább.
Tartalma miatt a Hasnyálmirigynapló is nehezen ment. Mondjuk kifejezetten rossz időszakomban olvastam, így valószínű azért nem szerettem.
Esterházy Péter tényleg páratlan alkotó volt. Különleges, egyedi, szokatlan. Mégis ezek miatt ad felejthetetlen élményt az olvasónak. Én már bízom benne annyira, jó pár művét beszereztem azóta. Nem olvastam tőle el teljesen semmit, de néha jól esik elő venni, kinyitni és csak úgy random beleolvasni. Szóval nem félj tőle, adj neki egy esélyt. Kezd el valamelyik rövidebb írásával. Alább olvashattok tőle pár idézetet kedvcsinálónak.
Ő ugyan jó nő volt nő korában, de szép sosem, nem is dögös vagy érdekes, hanem a szenvedély látszott rajtam, angyalom, lerítt rólam a vágy. Azért voltam jó nő, mert jó palijaim voltak, ez látszik az emberen. Nem rendített meg az öregedés, ötvenéves koromban elsirattam a seggem, ennyi történt. Hanem elfáradtam, angyalom, ez ilyen egyszerű, és leszarom a közönséget. (Egy nő)
Elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak, függetlenül, szilárdan, szélben, de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, az élet minden ajándékát, finomságát vagy gonosz tréfáját úgy fogadom el, mint ami nekem jár. úrnő vagyok, életem főszereplője, úgy döntöttem. (A szív segédigéi)
Az ember életében elkövetkezik a perc, amikor hirtelen önmagára eszmél, és felszabadulnak erői; ettől a perctől számíthatjuk önmagunkat, ebben a percben születtünk meg. A zseni csírája minden emberben megvan. De nem minden ember képes rá, hogy életét a saját életévé tegye. Az igazi zsenialitás az egzisztenciális zsenialitás. Megkockáztatom: szinte minden tudás hiábavaló, ami nem a közvetlenül önmagunkról való tudás. (Az olvasó országa)
Könnyebb jónak lenni, mint rossznak. A rossz kicsit érdekesebb, de nem sokkal. A jó is érdekes, mert mégse olyan könnyű. Azért érdekes, mert bonyolult. Bonyolultabb, mint a rossz. (Egyszerű történet vessző százoldal)
A fényképedet néztem, és arra gondoltam, hogy ha van is túlvilág,
és te vagy is még valamilyen módon, a molekulák már sosem állnak úgy össze, ahogy… Fáradt vagyok. Veszteségemet nem értem, elfogadom. (A szív segédigéi)
Az emberek örülnek, hogy látnak, vagy inkább élő voltomnak örülnek. Finoman, meg-megérintenek, simogatnak. Ezt nem egyszerű abszolválni (…). Gyűlt bennem valami indulat, vagy annak elvi lehetősége. Hogyha még egyszer hozzám ér valaki evvel a tapintatos finomsággal, megfojtom. (Hasnyálmirigynapló)
