Az univerzum néha elég viccesen működik, ha olvasásról van szó. Kiszemelek egy könyvet, után nagyon sokszor szembe találom magam vele. Már nem csak a közösségi oldalak algoritmusai figyelik minden lépésemet. Két három helyen láttam Moesko Péter Őszi hó című regényét. Aztán a könyvesboltban is több alkalommal találkoztam vele. A szerző bekövetett Instagramon. Ezek után úgy voltam vele, tényleg el kell olvasnom.
Az Őszi hó egy különös kapcsolati háromszög története. A visszahúzódó Márton és nagy dumás Norbi a középiskolai kollégiumban ismerkednek meg, és rögtön elválaszthatatlan barátok lesznek. Izgatottan vágnak bele az egyetembe is, ahol hozzájuk csapódik a józan világlátású, de kissé magányos Kata. Hármasban, egymásba kapaszkodva próbálják megtalálni a helyüket a hirtelen kitáguló, szinte már túl sok lehetőséget kínáló budapesti mindennapokban. Végül mégis másfelé sodorja őket az élet, de talán nem örökké. Egy hűvös novemberi hétvégén mintha mindhármuk számára új fejezet nyílna.
A fülszöveggel ellentétben én nem éreztem, hogy annyira hangsúlyos lett volna a három fiatal kapcsolata. Persze megjelent, de számomra Márton élete, gondolatvilág sokkal erőteljesebb volt. Inkább róla szólt a kötet. Az ő fejlődése, felnőtté válása volt a központi elem. Nem minden esetben értettem a motivációját, ennek okán időnként meg is akadtam az olvasásban.
Volt olyan rész a kötetben, ami kapcsán gondolkodóba estem, vajon mindenképpen szükséges volt? Mi volt a cél? Muszáj megemlítenem, hogy a főszereplő meleg, ami által az olvasónak is rálátása nyílik az ő világára, megismerni milyen melegként az ismerkedés. Ennek egyik része a szexuális együttlét nyíltabb ábrázolása. Rutinos olvasóként nem akadtam fent ezen, viszont nem tudom eldönteni öncélú volt –e vagy sem. Azt viszont tudom, nem minden olvasó elég nyitott erre, így az ajánlás is nehezebb. Ha nem akarom, hogy esetlegesen csalódjanak, talán jobb őszintének lenni.
A kezdő író szinte mindig érzelemből dolgozik, fűti belülről egy élményanyag, és ezt minél előbb ki akarja adni magából. Azt akarja, hogy az olvasó érezze: itt most valami fontosról van szó.
A kivitelezés szempontjából egy viszonylag egyedi megoldást is alkalmazott a szerző, de ez csak a kötet végére vállhat egyértelművé az olvasó számára. Így nézve a fentebb említett szexuális ábrázolás kap egy más fajta színezetet, abba az irányba döntve a mérleget, talán nem öncélú volt.
Összeségében, a kételyeim ellenére, mégis az idei év egyik kiemelt könyvének tartom Moesko kötetét. A fiatal egyetemista generációt nagyon hitelesen festi le. Számomra kellemes emlékeket idézett fel, a megannyi vívódás, aggódalom, letargia, változás okozta sokk ellenére is. A “coming of age” jellegű történetek során sokszor túlzásba esnek a szerzők és túlságosan meg akarják mutatni az adott korosztályt. Itt nagyon jó arányokkal találkoztam. Tanított, de hagyott időt arra is, olvasóként szabadabban értelmezzem az olvasottakat. Az én hangomon szólt hozzám.
Kamaszként, fiatal felnőttként az élet nehéz, bonyolult és kilátástalan. Bizony küzdeni kell a “harmóniáért”. Támogató családdal és barátokkal és az Őszi hóval mindez könnyebben fog menni. Örülök, hogy adtam neki egy esélyt. Már nem találkozom annyit online a kötettel, a szerző sem követ. Bízom benne, hogy az ajánlásomra mégis többen a kezükbe fogják venni a regényt.
A könyvet ide kattintva tudod megrendelni.
