Az április-május hónapom egy kicsit kaotikusra sikeredett. Nagyon sok munkám volt, így a blogírás sajnos eléggé háttérbe szorult. Szerencsére olvasni mindig volt időm, de arra, hogy leüljek és írjak már kevésbé. Ebben a bejegyzésben kicsit összefoglalom mi mindent olvastam mostanában. Tavaszi olvasmányaim.
Elsőként azokkal a könyvekkel szeretném kezdeni, melyekre nem volt időm teljes bejegyzést írni.
Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed
Dráma, szeretet, kavargó érzések, remény és bizalom. Mindez egy gyerek szemén keresztül. Ezek voltak a fő motívumai a szerző korábbi, A visszaadott lány című regényének. A kötet maradandó élményt nyújtott, egyúttal az író elég magasra tette a mércét. Ezért féltem a sorozat második kötetétől, a Halásznegyedtől. Szerencsére a félelmem alaptalan maradt. Hozta az elvárt hangulatot, még annak ellenére is, hogy ezúttal lassabb és ingadozóbb volt a történet. Nem a cselekmény volt erős, hanem a lelki mélysége. Erőteljes ábrázolása két fiatal lánynak, akiknek a gyerekkorát számos tragédia és szeretetnélküliség jellemezte. Vajon felnőttként miként birkóznak meg mindezzel? Van lehetőségük új életet kezdeni? A regény megadhatja a választ. Itt jegyezném meg, hogy nem kell megijedni az időben való ugrálástól, szépen össze fog állni a kép.
Robert Jobson: Fülöp herceg évszázada
Most már tényleg nem számolom tovább hány könyvet olvastam a brit királyi családról. Több bejegyzésben foglalkoztam már velük, illetve arról, minek is köszönhető a “rajongásom”. Amikor egy évvel ezelőtt Fülöp herceg 99 évesen elhunyt, rögtön az jutott eszembe, remélem az életéről valamelyik kiadó ki fog adni egy könyvet. Szerencsém volt, mert az Alexandra Kiadó élt a lehetőséggel és kiadta a Fülöp herceg évszázadát. A kötet a kezdetektől napjainkig veszi végig a herceg életútját, legyen szó magánéletről vagy hivatásról. Hiába a sok könyv és a Korona sorozat, még így is tartogatott új információkat a szerző. Miután Jobsonnak elég nagy rálátása volt a királyi családra, így abszolút hitelesnek nevezhető a kötetben foglaltak. Megismerhetjük az apát, a férjet, és azt az embert, aki az ambícióit háttérbe szorítva a legerősebb támasza lett a monarchiának.
Sándor Anikó mindig nagyon jó érzékkel találja el azokat a témákat, amivel újabb és újabb olvasókat tud megszólítani. Írtam ezt tavaly év végén a szerző Férfimesék című munkája kapcsán. Az Asszonymesék, ami a férfi történetek párja, számomra tökéletes volt több szempontból is. Egyrészt az időhiány miatt tökéletes, mert ha pár percem volt csupán, akkor is el tudtam olvasni pár fejezetet. Megismertem a szerzőt, tapasztalatait, érzéseit és gondolatvilágát. A történetek a női sorsok hétköznapi voltát, nehézségekkel tűzdelt világát mutatja az olvasónak. Olvassuk a történeteket és párhuzamot állítunk saját életünkkel, megpróbálva következtetéseket levonni arról, mi, az adott helyzetben mit tettünk volna. Mi a saját életünk története. Férfi szemmel olvasva is hatással tudott lenni rám. Sándor Anikó újra és újra bebizonyítja mennyire ismeri az embereket, milyen kíváló emberismerő.
Ez a három kötet volt, amit mindenképpen szerettem volna ajánlani. Ha felmegyek a zama.hu-ra visszanézem a korábbi ajánlókat, azt veszem észre, idén sokkal több pszichológiai, életmód jellegű könyvet olvastam, mint korábban. Sőt, ezek vannak inkább túlsúlyban. A test és a lélek üzenete vagy Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, Mélylevegő Projekt: Elmerülő mind jókor talált meg, jó hatással volt rám. Lenyűgözött Asimov: Alapítvány első része, így szeretném folytatni a sorozatot. Sokat tanultam Jonah Berger: Katalizátor kötetéből az emberi befolyásolhatóságról, politikáról. Beleszerettem Nemes Nagy Ágnes-képeskönyvébe. A versei, a kötet megjelenése egy csoda.
Irodalmi szempontból két Libri irodalmi díjra jelölt kötetet olvastam, melyből az egyik hatalmas élmény volt. Különleges kalandozás Dunajcsik Mátyás: Víziváros regénye, mely nagyon sorétű, egyedi hangú volt.
