2021 legnagyobb könyves meglepetését a Dűne sorozat okozta számomra. A sorozat első két részéről itt, míg a harmadik és negyedik kötetről itt írtam bővebben. A sikeren felbuzdulva már sokkal bátrabban állok a sci-fi műfaj elé. Így történt meg, hogy végre elolvastam Asimov nagysikerű Alapítvány trilógiájának első részét.
Az Alapítvány
A Galaktikus Birodalom tizenkétezer éve létezik – ám egy matematikus szerint már nem sokáig. Hari Seldon minden politikai nyomás ellenére kitart amellett, hogy az általa kidolgozott új tudomány – a pszichohistória – megjósolta a civilizáció bukását. Az új Birodalom felemelkedését megelőző zűrzavar évezredei azonban lerövidíthetők, ha létrehozzák az emberi tudás tárházát egy távoli bolygón: az Alapítványt.
A kötet öt rövidebb novellából áll, ami elég széles időintervallumot ölel fel. Mire belemerültem az egyikbe, már lényegében más irányt vett a történet. Új szereplők, új események. Mégis érthető volt, tudtam követni az összefüggéseket. Persze az elején még megijedtem ettől, aztán lazán felvettem a fonalat és faltam az oldalakat.
Rengeteg mindennel foglalkozott a kötet. Vallás kialakulása, különböző társadalmak és azok közti különbségek, feszültségek. Tudomány szerepe és hatása az emberekre. Hatalomvágy, csalárdság, kémkedés, összeesküvés és persze az elmaradhatatlan politika. Mindegyik fejezet új megközelítést tartalmazott. Mindegyik fejezet feszes és tartalmas volt, ezáltal pedig nem engedte a figyelmet lankadni. Nem volt üres járat. Az viszont tény, hogy tényleg át kell adni magunkat az olvasás élményének és a történetnek.
A csillagok évszázadok alatt sem változtatják meg a helyüket, a politikai határok viszont nagyon is cseppfolyósak.
Számomra egyedi volt ez a kivitelezés. Tetszett. Féltem tőle nagyon. Viszont megint csak be kellett látnom, felesleges. Esélyt kell adni valami újnak, valami szokatlannak, ami távol esik a komfortzónánktól. Egy sci-fi történet is sokat tud adni. Sőt, már-már kimerem jelenteni, hogy ezek a művek adják a legerősebb mondanivalókat. A tudomány, a technológia tulajdonképpen egy keret, egy körítés. A mondanivaló viszont nagyon is emberi és hétköznapi.
A trilógia másik két része azt hiszem nem fog sokáig várakozni a polcomon. A szerző rendelhető köteteit itt találod.
Egy gondolat a “Asimov: Alapítvány”
A hozzászólások lezárva.