Újabb Dűne élmények

Pár napja írtam a tavalyi év öt kedvenc könyvemről. Pontosabban hat könyvet emeltem ki. Hatodikként került a listámra Frank Herbert Dűne első része. Viszont felírhattam volna a második, majd a harmadik részt is, vagy az idei első olvasmányomat, a negyedik részt. Korábban egy bejegyzésben írtam az első két részről, a Dűnéről és a Dűne messiásáról. Azóta elolvastam a Dűne gyermekeit és a Dűne Istencsászárát. Minden rész olvasása során találtam valami pluszt, találtam valami új dolgot. Újabb Dűne élmények. 

A Dűne gyermekei mozgalmas, összetett történet volt. Több szálon, több karakter szemén keresztül haladtunk előre. Jobban elmerültünk a Dűne világába. Olykor nagyon filozofikus volt és nagyobb odafigyelést igényelt. Mégse tudtam elengedni. Lenyűgözött a felépített világ. Hiába olvastam el a két korábbi részt, szinte az újdonság varázsa kísért végig izgalommal karöltve.  

A jó kormányzás sosem a törvényektől függ, hanem a kormányzást gyakorló egyének személyes kvalitásaitól. A kormányzás gépezete mindig alá van rendelve azon személyek akaratának, akik a gépezetet igazgatják. Így hát a legfontosabb eleme a vezetők kiválasztása. 

A Dűne Istencsászára című kötetben nagyobbat ugrunk az időben. Engem egyáltalán nem zavart meg. Szerintem nagyban különbözik az eddigi részektől. Mindegyik filozofikus volt a maga módján. Itt azonban a cselekmény teljesen a háttérbe szorult és a mögöttes tartalomra helyezte a szerző a hangsúlyt. Hatalom, bizalom, vallás, megrögződések. Miután letettem a könyvet, sokszor agyaltam azon, amit olvastam. Így mindig velem volt a történet a munkában, séta közben.  

Ez a bölcs ember észrevette, hogy a vagyon a szabadság egyik eszköze. A vagyon hajhászása azonban a rabszolgaság egyik formája.  

Tényleg nem sejtettem, hogy a kezdeti félelmeim ellenére ennyire rajongani fogok a történetért. Az összetettségéhez, a mondanivaló mélységéhez kellett az olvasási rutin, az odafigyelés. Alapjáraton nem rajongók azokért a történetekért amire extrán kell figyelni. Itt valahogy ez fel se merült bennem. Öröm volt minden egyes óra, amit a könyvek olvasásával töltöttem. Azt se gondoltam volna, hogy a négy kötetet ennyire gyorsan el fogom olvasni. Most kényszerpihenő következik, amíg meg nem jelenik a másik két kötet a sorozatból. Négy kötet után bizton kijelenthetem, Frank Herbert Dűne sorozata felkerült a nagy kedvenceim közé.