Nagy szavakat hangoztatni egy regény kapcsán mindig magában hordozza azt a kockázatot, hogy inkább csak erőteljes marketingfogásról van szó, mintsem ténylegesen erős könyvről. Ezért én ilyenkor egy kicsit szkeptikus szoktam lenni, és egy kis félelem is van bennem, ha ilyen könyv kerül a kezembe. Sally Carson Görbe kereszt című regénye kapcsán pedig elég sokan használják a nagy szavakat.
A könyv érdekessége, hogy eredetileg 1934-ben jelent meg Nagy-Britanniában. A történet a Kluger család szemén keresztül mutatja be a náci ideológia fokozatos térnyerését 1932 karácsonyától 1933 nyaráig. A családtagok eléggé különbözőek. A főszereplő Lexa, akinek jegyese, a zsidó származású Moritz, egyre inkább kiszorul a társadalomból és a családból, míg testvérei és szülei fokozatosan beágyazódnak a náci eszmékbe.
Eddig rengeteg könyvet olvastam már a témában, de általában az áldozati oldalról. Ez a megközelítés viszont kifejezetten érdekes volt. Persze itt is van olyan szereplő, aki elszenvedi az ideológiát, mégis a hangsúly inkább azon van, hogyan férkőzik be a náci eszmerendszer egy család életébe. Miként formálja át a gondolkodásukat. Valóságos, ahogy a család lassan, szinte észrevétlenül csúszik szét. Nem nagy hangos fordulatokkal, hanem apró gesztusokkal, titkokkal, lemondásokkal. A regényben az anya nem dühös, nem is küzd, csak mintha más világban élne, mintha más szűrőn keresztül tekintene a világra. Az egyik fiú hangosan szolgálja a rendszert, a másik aktívan gyűlöl, mégis beáll a sorba. A jegyes pedig, akinek már nincs helye a világukban, lassan, észrevétlenül eltűnik.
Felidézte Helmy szavait, amikor az a pártról magyarázott neki, és arra gondolt: hisz valójában csak az egyik fajta bizonytalanságot cserélték le egy másikra. És mindeme lárma és buzgalom mögött ott lapul a homályos félelem s a megfoghatatlan kétely. Szóval, talán ez az oka a fejvesztett kiabálásnak meg a lázás propagandának. Magukat akarják meggyőzni vele – mint amikor egy kisgyerek produkálja magát a vendégek előtt, mert már sejti, hogy perceken belül le kell majd feküdnie aludni.
Rengeteg érzés kavargott bennem az olvasás során. Dühös és szomorú voltam, hogy milyen könnyű megvezetni az embert, belevinni a rosszba. Szélsőséges ideológiák és nézetek erős hatással vannak a bizonytalan fiatalokra. Rossz értelemben, sajnos.
A regényről sokan állítják, hogy megjósolta a náci fenyegetést. 2025-ben ezt így olvasni… sajnos igazuk volt. Ennek kapcsán akaratlanul is kerestem a párhuzamokat napjainkkal. Kirekesztettség, kiszolgáltatottság, családi kapcsolatok szétzüllesztése, uszítás, gyűlöletkeltés. Ezek nemcsak történelmi események, hanem minták. Elég csak körbenézni, látunk családokat, akik nem tudnak beszélgetni egymással politikai nézetkülönbség miatt. Barátokat, akik már nem értik egymást. Egy 1934-es regényben mindezt olvasni kissé kiábrándító. Sally Carson előre látott valamit, ami ma talán aktuálisabb, mint gondolnánk.
