A blogon már olvashattátok a könyvajánlómat Molly Roden Winter, Még című regényéről. Arról a különleges memoárról, amely mélyen elgondolkodtatott a szeretet, a házasság és az önismeret kérdéseiről. Az olvasás során azonban számos kérdés maradt bennem, amelyekre nem találtam választ a könyv oldalain.
Ezért úgy döntöttem, felveszem a kapcsolatot a szerzővel, és személyesen is megkérdezem mindazt, ami foglalkoztatott. Az interjú során szó esett a könyv megírásának folyamatáról, a nyitott házasság dinamikájáról, a társadalmi normák feszegetéséről, valamint arról, milyen volt megosztani a legszemélyesebb titkokat a világgal.
Mi inspirált arra, hogy megírd ezt az önéletrajzi könyvet? Volt egy konkrét pillanat, amikor eldöntötted, hogy megosztod a történeted?
Valójában meditáció közben jutott eszembe az ötlet, hogy megírjam a könyvet. Először őrült ötletnek tűnt, ezért vártam, hogy elmúljon, de soha nem tűnt el.
Milyen érzés volt ennyire személyes élményeket megosztani a nyilvánossággal? Volt valami, amit különösen nehéz volt leírni?
Felszabadító érzés volt megosztani a történetemet. Miután elmondtam a legmélyebb titkaimat a világnak, úgy érzem, szabadon és teljesen önmagam lehetek, anélkül, hogy bármit rejtegetnék. Ugyanakkor sok fájdalmas epizódot osztottam meg a könyvben, és sok olyan dolgot, amire nem vagyok büszke. Néha írás közben le kellett feküdnöm és sírnom kellett egy kicsit. De összességében a könyv megírása katartikus és gyógyító élmény volt.
A könyvben leírod azokat a szabályokat, amelyeket te és a férjed állítottatok fel a nyitott házasságotokhoz. Hogyan változtak ezek az idő múlásával?
Kezdetben a szabályaink (például, hogy nincsenek ottalvások vagy nem randizunk a szomszédságban) azért voltak, hogy erősítsük a legfontosabb szabályt: „ne essünk szerelembe”. De amikor rájöttünk, hogy valójában mások szeretete a lényeg, minden más szabály lényegtelen lett.
A könyvben említesz olyan eseteket is, amikor megszegtétek a szabályokat. Hogyan kezeltétek ezeket a helyzeteket?
Ez egy meredek tanulási görbe volt. SOK őszinte kommunikációt igényelt köztem és a férjem között. Rengeteget tanultunk egymásról és saját magunkról a folyamat során.
Mi volt a legnagyobb kihívás a nyitott házasság fenntartásában, és hogyan küzdöttétek le?
A féltékenység és a bizonytalanság számomra a legnagyobb kihívás, és úgy érzem, még mindig nem küzdöttem le teljesen. De azt is megtanultam, hogy ezek az érzések gyakran más, mélyebb érzéseket takarnak. A nyitott házasság lehetővé tette számunkra, hogy feltárjuk ezeket a mélyebb érzéseket, és beszéljünk róluk. Egyénileg és párként is sokat fejlődtünk ennek köszönhetően.
Hogyan reagáltak az emberek a könyvedre? Volt valami, ami különösen meglepett a reakciók közül?
Az emberek nagyon különböző módon reagálnak. Néhányan dühösek, ami szerintem összetett érzelmi reakció. A könyvem nem bántott senkit, és nem is egyfajta kiáltvány. Nem próbálok senkit rávenni arra, hogy nyitott házasságban éljen. De ha valaki fenyegetve érzi magát egy hagyomány megsértése miatt, az elgondolkodtató. Ugyanakkor csodálatos hallani azokról, akik azt mondják, hogy magukra ismertek a történetemben, és a könyvem segített nekik jobban megérteni a házasságukat. Nagy meglepetés volt, hogy sok olvasónak, akiknek nincs nyitott házassága, mégis sokat adott a könyv. Nagyon örülök, hogy a történetem univerzálisabb szinten is igaz. Mert ez nem csak a nyitott kapcsolatokról szól. Az anyaságról és az identitásról és önmagunk kereséséről is szól.
Sok kritikus szerint hiányzik az önreflexió a könyvedből. Emellett néhányan úgy érzik, a férjed kényszerített bele ebbe a nyitott házasságba. Hogyan reagálsz ezekre?
Szerintem már maga a könyv megírása az önreflexió. A könyv 2008 és 2018 közötti időszakot öleli fel. Az emberek talán azt várják, hogy már akkoriban is mindent értettem magammal kapcsolatban, de ez nem igaz. Most sokkal jobban ismerem magam. Ami azt illeti, hogy a férjem kényszerített volna, ez egy szűklátókörű nézőpont. Voltak időszakok, amikor én akartam lezárni a házasságunkat, de ő nem – és erről őszintén írok a könyvben. Sok terápián vettünk részt, és rengeteget beszélgettünk. Végül azonban most már 25 éve házasok vagyunk, és még mindig nyitott a házasságunk. Boldogabb vagyok, mint valaha. Van két csodálatos partnerem a férjemen kívül. Azt az életet élem, amit élni akarok, nem azt az életet, amelyet élni kényszerültem.
Mit szeretnél üzenni a könyveddel, különösen azoknak, akik nem ismerik a nyitott házasság dinamikáját?
Nem szeretném túlzottan „üzenet-központúvá” tenni az írásomat. Az élet túl bonyolult ahhoz, hogy erkölcsi tanulságokat vonjunk le belőle. De a történetem által szerettem volna megmutatni, hogy a szeretet végtelen, és fontos, hogy nyitottak legyünk a kulturális normákon túli lehetőségekre.
Mennyire befolyásolta a döntéseidet a szüleid kapcsolatáról szerzett tudásod? Hogyan formálták ezek a felismerések az önismereted?
Az, hogy a szüleimnek nyitott házasságuk volt – és még mindig együtt vannak, szerelemben, 60 év után – nagy biztonságérzetet adott nekem, amikor a saját házasságunk megnyitásáról döntöttünk. Példát mutattak arra, hogy mit jelent az igazi elköteleződés.
Miért gondolod, hogy a könyved ilyen megosztó reakciókat váltott ki? Tükröz ez valamit a társadalom hozzáállásáról a nyitott házassághoz?
Úgy gondolom, hogy manapság a világ mindenről megosztott. Veszélyes időben élünk, ahol az emberek határokat húznak „mi” és „ők” közé, nekik van igazuk, miközben azt mondják, hogy „a másik” téved.
Őszintén úgy gondolom, hogy ez jobban tükrözi a társadalom nőkhöz, semmint nyitott házassághoz való hozzáállását. Úgy gondolom, ha egy férfi írta volna meg ezt a könyvet, valószínűleg sokkal kevesebb figyelmet kapott volna. Az, hogy anya vagyok, különösen zavarja az embereket. Felborítom az anyasággal kapcsolatos hagyományos elképzeléseket, és azzal érvelek, hogy a nőknek – még az anyáknak is – joguk van teljes értékű emberek lenni, hogy megadják nekik a személyes szabadságot a növekedéshez, a változáshoz és a fejlődéshez.
Tervezel újabb könyveket írni? Ha igen, miről szólnának?
Igen, már dolgozom a következő könyvemen, amely ott folytatja a történetet, ahol az első véget ért. A következő fejezetben a nyitott házasságunk 2018 tavaszától 2020 végéig tartó időszakát mutatom be. Azokban az években a házasságunkon kívüli kapcsolataink mélyrehatóan megváltoztattak minket – és végül közelebb hoztak minket egymáshoz.
