Tavalyi évem egyik emlékezetes olvasmánya volt Helen Garner Vendégszoba című regénye. A történet egy barátságról szól, ahol az egyik nő súlyos rákbeteg, míg a másik megpróbálja támogatni és ápolni őt ebben a nehéz időszakban. Kifejezetten tetszett a regényben, hogy egyáltalán nem éreztem nyomasztónak, sokkal inkább az élet szeretetéről és megbecsüléséről szólt. Volt a szövegnek egy különleges szépsége, ami végig velem maradt.
Éppen ezért, amikor megláttam, hogy a szerzőnek új könyve jelenik meg, egyértelmű volt számomra, hogy el szeretném olvasni. Az pedig, hogy egy gyilkossági ügy tárgyalásáról szóló, igaz történetet feldolgozó kötetről van szó, csak tovább fokozta az izgatottságomat.
A fájdalom háza
A történet röviden annyi, hogy egy elvált édesapa apák napján éppen volt feleségéhez viszi haza három fiát, amikor autóbalesetet szenved. A férfi túléli a tragédiát, a három gyermek azonban életét veszti. Az emberben azonnal felmerül a kérdés, vajon valóban baleset történt, vagy szándékosság áll a háttérben? Lehetséges, hogy a válás miatti bosszú vezette a férfit, vagy tényleg egy egészségügyi probléma okozta a tragédiát?
A szerző a több éven át zajló tárgyalást követi végig, és úgy írja meg a történetet, mintha mi magunk is a tárgyalóteremben ülnénk. Megismerjük a tanúkat, a szakértőket, a különböző bizonyítékokat, és folyamatosan azon jár az eszünk, hogy vajon mi történhetett valójában. Ahogy haladtam előre az olvasásban, újra és újra felülvizsgáltam a saját véleményemet, többször is módosítottam az elképzeléseimet, vagy akár az ítéletemet.
Kicsit tartottam attól, hogy a tárgyalótermi jegyzőkönyvekre épülő történet száraz vagy túlírt lesz, de szerencsére ettől egyáltalán nem kellett végül félnem. A dramaturgia remekül működött, a szerző végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, és mindig a megfelelő pillanatban érkezett egy új tanú, egy új bizonyíték vagy egy új nézőpont.
A könyv vége felé egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy hová fut ki a történet, és mi lesz az ügy végső lezárása. Erős volt a kísértés, hogy utánanézzek az interneten a valódi eseményeknek, de végül kizárólag a könyvre hagyatkoztam. Nagyon gyorsan a végére értem, és különösen tetszett, hogy a szerző meghagyta az olvasónak a lehetőséget a saját következtetések levonására. Mi a helyes döntés? Mi a rossz? Egyáltalán hogyan lehet ítéletet hozni egy ilyen ügyben? Mire kell figyelni, és mennyire bízhatunk a saját megérzéseinkben?
Nagyon érdekes élmény volt ezt a stílust olvasni. Ha jobban belegondolok, talán ez volt az első igazi true crime könyvem. Az pedig, hogy mindezt szinte szépirodalmi minőségben kaptam meg, már csak hab volt a tortán.
Annak ellenére, hogy gyermekek halála és egy feltételezett gyilkosság áll a történet középpontjában, meglepően kevés nyomasztó jelenetet tartalmaz. Sokkal inkább a kérdések dominálnak, amelyek végig ott motoszkálnak az olvasó fejében, vajon hol van az igazság, és egyáltalán megtalálható-e valaha?
