Én abba a korosztályba tartozom, akiknek családi program volt leülni a televízió elé és együtt nézni az aktuális műsorokat. Nekem innen ismerős Kepes András. A neve mai napig egyet jelent számomra a minőség, megbízhatóság és izgalmas felfedezéssel. A legújabb, Igazad van című kötetével ez pedig csak erősödött bennem.
A legújabb könyve azt a kérdéskört járja körbe, hogyan alakulnak ki a véleménykülönbségek, miként ütköződnek és okoznak nehézségeket mind kommunikációban, mind pedig a hétköznapi élet során. Mennyi minden vesz körül minket, amihez alkalmazkodni kell. Kulturális, vallási vagy politikai oldalról is nézzük, nincs könnyű feladatunk pár éve.
Amikor kezembe vettem a könyvet, rögtön az első oldalak beszippantottak. Ismerős érzés fogott el, bőszen bólogattam. Úgy éreztem, erre könyvre most szükségem van, mert ahogy az emberek nagyrésze, úgy én is keresem a megoldásokat, a válaszokat arra kérdésre, hogyan lehetne nyugodtabb, elfogadóbb a környezetem, ezáltal pedig a saját életem.
Mi lehet az oka, hogy némelyek képtelenek elfogadni az övéktől eltérő véleményeket, míg mások igyekeznek a dolgokat több oldalról megvizsgálni és megérteni mások igazságát is? Magamat az utóbbiak közé sorolom, bár az elfogultságaimat természetesen én sem tudom teljesen kizárni. A szemlélődő lelkialkatnak – ahogy magamat alig titkolt rokonszenvvel jellemzem – egyszerre van előnyös és hátrányos oldala. Az előnyös, a környezetem számára legalábbis, hogy nehezemre esik bárkit szívből utálni. Ugyanis azonnal kutatni kezdem az ellenszenvem indokait, és a vége többnyire az lesz, hogy megértem az illetőt. A magam szempontjából viszont éppen ez a hátránya is. Hiszen, ha valakinek mégis sikerül kiváltani belőlem a zsigeri ellenszenvet, akkor a rutinos gyűlölködőkre jellemző megkönnyebbülés és felsőbbrendűségi érzés helyett én szégyenkezem.
Hogy sikerült -e meglelnem a megoldásokat, abban nem vagyok egészen biztos. Inkább csak újabb kérdéseim lettek, ami viszont hozzájárult ahhoz, sokkal nyitottabban közelítsek a világ felé, tanuljak és gondolkozzak mielőtt kimondom azt, hogy nekem van igazam. A világ és az emberek sokszínűsége köszön vissza az oldalakról. Mindez a szerző stílusában megnyugtatólag hat. Talán tényleg nincs minden veszve és előbb utóbb minden átértékelődik. Jó irányba fordul.
Örülök, hogy ezt a könyvet az év végéhez közeledve olvastam, mert tökéletes útravaló lesz az új esztendőre, mit lehetne másként csinálni, gondolni, érezni.
A kötetbe ide kattintva bele tudsz olvasni. A kötet egyébként a kiadó Az év 100 legfontosabb könyve közé is bekerült.
