Mindig is foglalkoztatott, hogyan lesz valakiből ikon, példakép. Kik azok az emberek, akiket hősként ünneplünk, tisztelünk, számos alkalommal idézünk? És mi történik, ha a kép mögé nézünk, de valami mást kapunk? Számomra az egyik legmeglepőbb felfedezés, Osho személyes volt, akinek a bölcsességeiből tucatnyi könyv született. Én valami nagy, komoly spirituális tanítóra gondoltam, közben szektát hozott létre, és a legfőbb motivációja a pénz volt. Volt olyan időszak, amikor több, mint 93 Rolls-Royce-a, tucatnyi gyémánttal és arannyal díszitett Rolexe volt.
Ezzel a témával foglalkozik Otto English, Hamis hősök című könyve is. Leemeli a piedesztálról azokat, akiket csodálunk, és megmutatja mi minden lapulhat a tökéletesen felépített látszat mögött. A könyv tíz híres személyiséget vesz górcső alá, akik a köztudatban hősként élnek, de valójában sokkal összetettebb, árnyaltabb, sőt, néha meglehetősen képmutató életet éltek. A szerzőnek nem célja, hogy teljesen lealázza őket, vagy porig rombolja a renoméjukat. Inkább arra szeretne rávilágítani, hogy a média, a szájhagyomány mennyire tud kiszínezni bizonyos dolgokat.
Che Guevara, Teréz anya, JFK vagy épp Andy Warhol, Coco Chanel mind olyan figurák, akikről hajlamosak vagyunk egyből a legjobbat feltételezni. Viszont érdemes néha más megközelítésből szemlélődni. Nekem kifejezetten tetszett az, ahogy a nagy nevek mellett bemutat olyan ismeretlen embereket, akik tetteikkel kiérdemelték a “hős” címkét. Ugyanakkor szinte a feledés örvényébe csöppentek. A könyv olvasása közben többször is azon kaptam magam, hogy elbizonytalanodom, vajon hány általam tisztelt történelmi alak élete volt csak jól felépített legenda? És vajon miért olyan fontos számunkra, hogy tökéletes embereket teremtsünk?
Színes, érdekes kötet, amit sok esetben azért érdemes lehet fenntartásokkal kezelni. Számomra gondolatébresztő volt. Informatívan, de olvasmányosan, kritikusan világít rá annak lehetőségére, nem minden arany, ami fénylik. Illetve arra is emlékeztet, minden ember, akire hősként, példaképként tekintünk, tulajdonképpen ugyanolyan ember, mint mi magunk is vagyunk végső soron. Nem kell mindig címlap ahhoz, hogy valaki nagy dolgokat teremtsen, hajtson végre.
