Rendhagyó módon a következő bejegyzésben szereplő könyvet nem olvastam el az elejétől a végéig. Azt érzem, nem is fogom tudni úgy elolvasni. Idő kell hozzá, értelmezni kell, majd átgondolni mit tudunk a saját életünkre vonatkozóan hasznosítani belőle. Írom mindezt úgy, hogy tulajdonképpen kedvenc szerzőről van szó. Irvin D. Yalom Egzisztenciális pszichoterápia.
Mit takar tulajdonképpen az egzisztenciális pszichoterápia?
Az emberi természeten és tapasztalaton alapuló pszichoterápia egyik formája. Olyan fogalmakra összpontosít, amelyek általánosan alkalmazhatók az emberi létezésre, beleértve a halált, a szabadságot, a felelősséget és az élet értelmét. Ennek a fejlődési folyamatnak az elősegítése érdekében az egzisztenciális pszichoterápia magában foglalja az egyén tapasztalatainak filozófiai feltárását, hangsúlyozva az egyén szabadságát és felelősségét, hogy élete értelme és jóléte minőségibb legyen.
Mondanivaló szempontjából nagyon erős a kötet. Számos hasznos információt tartalmaz, viszonylag olvasmányos, könnyen is értelmezhető. Mégis úgy vagyok vele, hogy fejezetenként szünetet kell tartsak. Fel kell dolgoznom az információkat. Aztán újra előveszem, olvasok egy keveset. A többi Yalom kötettől eltérően ez elég tömény pszichológiai, már-már szakmai kötet inkább. Viszont, ha valaki komolyabban belemerült már Yalom munkáiba, vagy a pszichológia, pszichoterápia világába akkor bátran tehet vele egy próbát.
Kedvcsinálónak pár gondolatot idéznék a könyvből.
“…felvázolom az érett, feltétel nélküli kapcsolat jellemzőit…:
1. Törődni valakivel önzetlen viszonyulást jelent: az ember félreteszi éntudatosságát, a Mit gondolhat rólam? vagy a Mi hasznom belőle? gondolatokat. Nem vár dicséretet, csodálatot, szexuális kielégülést, hatalmat vagy pénzt. Az adott pillanatban kizárólag a másikhoz kötődik: nincs harmadik szemlélő. Más szóval az embernek teljes lényével kell kötődnie: ha nincs teljes lényével jelen – például arra gondol, hogy milyen hatással lesz ez a kapcsolat egy harmadik személyre –, akkor annak mértékében hibádzani fog a kapcsolat.
2. Törődni valakivel azt jelenti, hogy a lehető legteljesebben kell őt ismerni. Ha az ember önzetlenül kötődik, akkor teljesen megismerheti a másikat – nem csak azon részeit, melyek valamilyen célszerűség miatt érdekesek a számára. Átnyúlik a másik lényébe, felismerve, hogy az érző lény, aki hozzá hasonlóan megteremtette a saját világát.
3. Törődni valakivel azt jelenti: fontos a másik léte és fejlődése. A gondos reá figyelés nyomán kialakuló teljes megismerés alapján az ember törekszik segíteni, hogy a másik az egymásra találás pillanataiban tökéletesen kiteljesedhessen.
4. A törődés aktív. Az érett szeretet nem azt jelenti, hogy az embert szeretik, hanem azt, hogy ő szeret. Nem „beleesést” a másikba, hanem a szeretet adását.
5. A törődés: létezési mód a világban; nem egy kizárólagos, tünékeny és mágikus kapcsolat egy adott személlyel.
6. Az érett törődés az ember gazdagságából, és nem a szegénységéből fakad – a fejlődésből, és nem a szükségből. Az egyén nem azért szeret, mert a létezéshez, a kiteljesedéshez és a magány előli menekülésben szüksége van a másikra. Az éretten szerető ember ezeket a szükségleteket már kielégítette máskor, máshogyan (nem utolsó sorban a koragyermekkorban kapott anyai szeretet révén). A múltbéli szeretet ily módon az erő forrása, a jelenlegi pedig az erő eredménye.
7. A törődés kölcsönös. Amilyen mértékben fordul az ember a másik felé, olyan mértékben alakul át ettől az odafordulástól. Amilyen mértékben életre kelti a másikat, olyan mértékben válik ő is elevenebbé.
8. A felnőtt törődés nem jutalom nélküli. Az egyén átalakul, gazdagodik, kiteljesedik, egzisztenciális elszigeteltsége gyengül. A törődéssel maga is törődéshez jut. De ezek a jutalmak az őszinte törődésből következnek; nem előzik meg azt.”
Yalom könyveiről itt írtam bővebben:
