Az olvasás az egyik leggyakrabban emlegetett jó szokás. Fejleszt, elmélyít, kikapcsol és elcsendesít. De mi történik akkor, ha már nem örömből olvasunk, hanem teljesítünk? Ha a könyvek darabszámokká, kihívássá vagy statisztikává válnak? Vajon lehet túl sokat olvasni, legalábbis túl sokat a minőség rovására?
Ha létezik igazán megosztó könyves téma, akkor az a mennyiségi olvasás kérdése. Minden év végén a NIOK csoportban megjelennek az összefoglaló posztok arról, ki mennyit olvasott. Nem mindig lehet eldönteni, mikor számít ez dicsekvésnek, mikor pedig egyszerű élménybeszámolónak. Az viszont biztos, hogy rendszerint érkeznek olyan kommentek is, mint például „mikor van ennyi időd”, „biztos egész nap csak olvasol”, „a romantikus könyvek nem számítanak”.
Felmerül a kérdés, vajon mennyi könyvet lehet elolvasni egy hónap vagy egy év alatt. Az ötvennél több könyv már túlzás? Tényleg csak az számít valódi olvasásnak, ha a könyvet egy nagynevű író írta?
A moly.hu-n is gyakori jelenség, hogy valaki egy hónap alatt tizenöt vagy akár húsz könyvet is bejelöl. Ezzel több kihívást is teljesít, és begyűjti a különböző plecsniket.
Hogy mi indította el a versenyszellemet, azt nehéz pontosan megmondani. Talán az utóbbi években megjelent könyves kihívások hatása érezhető. Olvass el havonta vagy hetente egy bizonyos számú könyvet, és jutalmat kapsz érte. Ez persze csak az én személyes tippem. Az viszont biztos, hogy a kimaradástól vagy lemaradástól való félelem sokakat motivál. És ha sikerül tartani a saját olvasási terveinket, mindig akad valaki, akihez hasonlítani tudjuk magunkat. Valaki, aki többet olvasott.
Pedig az olvasás minősége nem egyenesen arányos az elolvasott könyvek számával. Vannak könyvek, amelyeket egy délután alatt ledarálunk, és másnap már alig emlékszünk rájuk. És vannak olyanok is, amelyeket heteken át hordozunk magunkban. Nem azért, mert lassan olvassuk, hanem mert idő kell hozzájuk. Idő az értelmezéshez, a megemésztéshez, és a csendhez, ami utána jön.
Vajon mi marad meg abból az évből, amikor elolvastál százhúsz könyvet? És mi abból, amikor csak ötöt, de mindegyik valódi hatást gyakorolt rád?
Személy szerint nagyjából 2019 óta igyekszem pontosan vezetni az olvasmányaimat. Évről évre növekvő tendenciát látok. Először ötven, majd hetven felett volt az éves olvasottságom. Volt pár év, amikor száz felett olvastam. Ha visszanézem, milyen könyveket, akkor látom, hogy volt köztük könnyed és nehéz olvasmány, pár oldalas mesekönyv és képregény is.
Sosem éreztem, hogy a számok hozzátennének valamit az életemhez. Nem éreztem se többnek, se kevesebbnek magamat tőlük. Nem nézek sok filmet vagy sorozatot, a napi otthoni teendőimet igyekszem a megszokott rendben elvégezni, tizenegy órákat dolgozom, és mégis tudtam időt szakítani az olvasásra. Persze olyan is előfordul, hogy két napig elő sem vettem könyvet. Ez teljesen rendben van.
Nem kell mindent elolvasni. Nem kell mindent befejezni. Nem kell mindig olvasni. Az olvasás nem kihívás, hanem kapcsolódás. Önmagadhoz, másokhoz, egy történethez vagy egy érzéshez.
