Egy könyv olvasása mindig személyes élmény. De mi történik akkor, ha nem tetszik? Ha végigküzdjük magunkat rajta, és csak a csalódás marad? Szabad ezt kimondani, leírni, megosztani másokkal? Vagy inkább tartsuk meg magunknak a negatív véleményt, hisz ezzel befolyásolhatunk másokat?
Több alkalommal előfordult már, hogy belefutottam olyan beszélgetésbe, ahol az volt a vita tárgya, valaki leírta a negatív tapasztalatait egy regényről. Nem tetszettek a karakterek, a helyszín, a kidolgozás, kliséhalmaz volt, nem működött számára a történet. Rögtön kérdőre vonták az illetőt. Miért nem hallgatott, miért rontja el mások olvasási élményét?
Velem is sokszor megesett, hogy nem értettem egy könyv körül kialakult dicséretet. Ahogy az is, hogy mások nem értették, én miért szeretek valamit annyira. Igazából teljesen felesleges ezen fennakadni, hiszen minden könyv másként szólítja az olvasóit. Valakit megérint, megnevettet, másokat untat vagy épp feldühít – és ez rendben van. Ahogy az is, hogy elmondjuk a saját, őszinte véleményünket, a személyes ízlésünknek és tapasztalatainknak megfelelően.
Én kifejezetten örülök, ha egy könyv esetén valaki felhívja a figyelmem a hibákra. Sokszor épp emiatt kelti fel a történet az érdeklődésem. A hitelesség számomra alap, mert tudom, hogy sokan hallgatnak a véleményemre, és sokunk ízlése hasonló. A véleményalkotásban szerintem az a legfontosabb, ha meg tudjuk magyarázni a miérteket. Miért éreztük azt, amit? Tényleg a történet nem tetszett, vagy az általa kiváltott érzések voltak kellemetlenek? Mi vagyunk a célközönsége a kötetnek? Tudunk-e objektíven, személyeskedés nélkül véleményt írni?
A negatív vélemény önmagában nem rossz dolog. A probléma ott kezdődik, amikor a hangnem eltolódik, és a kritika személyeskedéssé válik. A „nem tetszett” mögött mindig ott kell lennie a „miért”-nek. Érezhető legyen, hogy nem bántani akarunk, hanem reflektálni valamire, ami bennünk nem működött. A könyv mögött mindig ott van egy ember, egy történet, egy érzés. Ezt sosem szabad elfelejteni.
Ugyanakkor a csend sem feltétlenül megoldás. Ha mindenki csak dicsér, ötcsillagos értékeléseket ad, azzal hamis képet festünk. Az olvasás sokszínűsége éppen abban rejlik, hogy különbözőek vagyunk. Más szavak érintenek meg, más gondolatok taszítanak. Az olvasói közösség akkor működik igazán jól, ha a vélemények nem egymás ellen, hanem egymás mellett létezhetnek.
Én azt vallom, lehet és szabad is rosszat írni egy könyvről – csak legyen benne tisztelet. Nem az írónak, hanem magának az olvasás élményének.
