Nagyon régóta figyelemmel kísérem Mörk Leonóra írói munkásságát. Igaz, egyelőre csupán egy könyvét olvastam, az is kissé eltért a korábbi regényeitől, mégis így látatlanban kialakult egyfajta bizalmam felé. A baráti társaságomban szinte csak jót hallottam róla és a regényeiről. Már több mint tíz sikeres regény van a háta mögött. A megújult regényeinek borítói szemet gyönyörködtetőek. Én például nem is tudnék választani, melyikkel kezdjem el jobban megismerni az írásait. Ebben a bejegyzésben a szerzőt kérdeztem. Az interjúban betekintést nyerhetünk abba, mi inspirálta őt történelmi nőalakok megörökítésére, hogyan zajlik az írás folyamata, és milyen üzenetet kíván közvetíteni az olvasók felé.
Mi vonz leginkább a romantikus-történelmi regények írásában?
A hangulat. Gyerekkorom óta tökéletesen el tudok veszni a múltban, egy skanzenben, múzeumban, régi temetőben, templomban ugyanúgy, mint regényeket olvasva. A regényírásban is azt élvezem a legjobban, hogy megteremthetek egy sajátos hangulatot, amibe kedvemre belemerülhetek, miközben írok. Rendszeresen hallom az olvasóktól, ők is mennyire szeretnek elmélyedni ebben az atmoszférában, és hogy a regény keltette érzések sokáig velük maradnak. Ilyenkor mindig nagyon boldog vagyok.
Hogyan választod ki a történelmi hátteret a regényeidhez? Vannak olyan események vagy időszakok, amelyek különösen inspirálnak?
Nagyon szeretem a holland aranykort, a 17. századot, Rembrandt és Vermeer korát, amikor annyi pénz áramlott a fiatal országba, mint sem azelőtt, sem azóta. Ekkor születtek meg a holland festészetnek azok a nagyszerű alkotásai, amelyeket a mai napig csodálunk. Engem ezekben a képekben is elsősorban a hangulatuk vonz, az a képességük, hogy meghívjanak minket a saját világukba, egy rég letűnt, mégis örökké elevenként megmaradt időszakba. A másik kedvencem a felvilágosodás kora, talán mert akkoriban sok híres és okos ember őszintén hitt benne, hogy az ember nem gonosz, csak tudatlan, és ha a tudást minél szélesebb körben elterjesztik, akkor a tudatlansággal együtt megszűnik a rengeteg szenvedést okozó emberi gonoszság is. Rokonszenves ötlet, ha nem is jött be.
Milyen kutatómunkát igényel egy-egy történelmi regény megírása? Hogyan találsz hiteles forrásokat, és hogyan építed be ezeket a regényedbe?
Talán mert újságíró vagyok, de számomra rendkívül fontos a hitelesség. Ezért szoktam elmenni azokra a helyszínekre, ahol a regényeim játszódnak, mert a saját szememmel kell látnom, hol és milyen körülmények között éltek azok az alakok, akiket én találok ki. Emellett számtalan könyvet, írást, tanulmányt el szoktam olvasni az adott korról, jóval többet, mint amennyit végül felhasználok a regényben. De az ember sosem tudhatja, mikor akad valami olyan érdekes és a kort jellemző részletre, ami színesíti a cselekményt. A Szentjánosfűben például így bukkan fel a „malompohár”, szintén a holland 17. század találmánya: egy olyan, ezüstből készült kehely, amelyet nem lehetett letenni, mert a nyele talp helyett egy filigrán malomépületben végződött. Ezzel egyfajta ivásra serkentő játékot lehetett játszani, ahogyan a regény egyik fejezetében láthatjuk is. Ha nem olvasok el egy könyvet a 17. századi holland aranyifjúság mulatozási szokásairól, majd nem találok rá erre az ezüstpohárra az amszterdami Rijksmuseumban, soha nem került volna bele a regénybe ez a nagyon fontos jelenet.
Hogyan kezded el egy új könyv írását? Van valamilyen különleges rutinod vagy rituáléd, amely segít az alkotói folyamatban?
Általában egy-egy helyszín ihlet meg, ott kezdenek el hirtelen mozogni a képzeletem teremtményei, de olykor egy-egy konkrét történelmi alak sorsa indít el bennem gondolatokat. Nekem nem a könyvírás a főállásom, és nem vagyok olyan hősi lélek, mint több kolléganőm is, aki felkel reggel 5-kor, leül, reggel 8-ig szorgalmasan ír, majd lezárja a laptop fedelét, és átvált normál üzemmódra. Elmondhatatlanul csodálom ezeket a szerzőket, mert nekem fejben rá kell készülnöm, hogy akkor most a regényemen fogok dolgozni, és több összefüggő napot elkülönítenem erre a célra. Én sajnos nem tudok rajtpisztolyra írni. Nem írok sem könnyen, sem gyorsan, csak az segít, ha tudom, nemsokára lesz néhány, tudatosan erre a célra elkülönített napom vagy hetem. És ha ez a tervem valami külső ok miatt felborul, akkor hihetetlenül frusztrált szoktam lenni.
Volt rá példa, hogy teljesen elakadtál az írás során?
Ilyenre nem emlékszem, mire elkezdek írni, már elég sok mindent kitaláltam, fejben már meg is írtam néhány jelenetet. Természetesen a részletek munka közben alakulnak, néha új szereplők tűnnek fel a semmiből, akikre nem is gondoltam, vagy váratlan fordulatot vesz a cselekmény. Fikciót írni módosult tudatállapot.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most kezdik az írói pályafutásukat, különösen a történelmi regényírás területén?
Egy régi tanács szerint az ember olyan könyvet írjon, amilyet maga is szívesen elolvasna. Aki elhatározta, hogy egy bizonyos műfajban akar alkotni, annak érdemes minél több, az adott műfajban született, jó minőségű művet elolvasnia. Illetve úgy általában érdemes minél több olyan szerzőtől olvasnia, aki nagyszerűen használja a magyar nyelvet. Ha az író nem olvasott elég sok jó minőségű szöveget az anyanyelvén, nem fog neki engedelmeskedni a nyelv, és ez meglátszik a szövegen. Annak idején, amikor kreatív írást tanítottam, azt is mindig hangsúlyoztam, hogy egy könyvet (vagy bármilyen szöveget) nem kell feltétlenül az elején elkezdeni írni. El lehet kezdeni bárhol, aztán majd megtalálja a helyét az a részlet a végleges szövegben. A lényeg, hogy sokkal jobb érzés, ha az ember nem az üres képernyőt bámulja kétségbeesetten, hanem tudja, hogy már írt X karaktert. Annál jobb motiváló tényező nincs.
Mi inspirált arra, hogy megírd a Saját utakon című könyvedet?
Ahogy említettem, minden egyes regényemhez sok kutatást végzek, a helyszínen is, az interneten is. Így találkoztam ezekkel a nőkkel, és ahogyan gyűltek a történetek, úgy éreztem, érdemes volna egy kötetbe gyűjteni őket. Azon is sokat törtem a fejem, milyen sorrendet alakítsak ki, és végül nem azért követik egymást időrendi sorrendben, mert ez a leginkább kézenfekvő, hanem mert írás közben rájöttem, hogy az egyes sorsok felvázolnak egy egész történelmi, nőtörténeti ívet. Kirajzolódnak a szereplők közötti összefüggések és kapcsolatok, olykor egészen váratlan és meglepő módon. Az egyes történetek így nem a levegőben lógnak, hanem beleilleszkednek egy nagyobb képbe, az újkori Európa történetébe.
A könyvben tizenöt történelmi nő portréját mutatod be. Milyen szempontok alapján választottad ki őket? Volt valamilyen különleges kritérium a szereplők kiválasztásánál?
Mint az előszóban is elmondom, ez egy teljesen szubjektív válogatás. Olyan nők kerültek bele, akiknek a sorsa megérintett, és akiknek a történetét szerettem volna másoknak is elmesélni. Azóta jó néhány ötletet kaptam már olvasóktól, kikről volna még érdemes írni, és én is további izgalmas női sorsokkal találkoztam, úgyhogy elképzelhető, hogy megírom majd a második kötetet is.
Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni az olvasóknak ezekkel a női történetekkel? Milyen hatást remélsz, hogy a könyved kivált majd?
Egyrészt azért akartam elmesélni ezeket a történeteket, mert úgy érzem, hogy – talán Luther felesége, Katharina von Bora kivételével – ezeket a nőket nemhogy mi, magyarok nem ismerjük, hanem az adott országban sem, ahol születtek, éltek vagy dolgoztak. Holott valamennyien megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Másrészt valamennyi sors inspiráló a maga módján. Én például már évek óta tervezgetem, hogy el szeretnék menni Suriname-ba, de mindig visszatartott a 9-10 órás repülőút, amit annyira nem kedvelek. Aztán hogy most újra Amszterdamban jártam, megint elmentem a Tengerészeti Múzeumba, bemásztam az ott horgonyozó 18. századi hajó kabinjába, meg elolvastam a Holland Kelet-Indiai Társaság hajóinak fedélzeti menüjét. És arra gondoltam, hogy ha Maria Sibylla Merian, a könyvem egyik szereplője 1699-ben simán kibírt két hónapot ilyen körülmények között egy szakasztott ilyen hajón, amíg eljutott Suriname-ba, akkor én mit nyafogok?
Amikor meg szeretnék ismerni egy új szerzőt, nagyon sokat hezitálok, melyik könyvével kezdjem. Ezzel szerencsére nem vagyok egyedül, mert több olvasótársamnak is nehézséget okoz a megfelelő első kötet kiválasztása. Ha valaki most szeretne tőled először olvasni, akkor melyik regényed ajánlod elsőnek?
Erre megint azt tudom mondani, mint a regényírásra vonatkozó kérdésre, hogy az illető hol kezdje el: bárhol! Vagyis bármelyikkel.
A szerző jelenleg kapható regényeit ide kattintva találod.
Kövesd Leonórát a Facebook oldalán, ahol rengeteg további érdekességet olvashatsz a regényeiről.
Nyitókép: Diner Tamás
