Két nap. Ennyi kellett, csupán, hogy elolvassam a legújabb Krasznahorkai kötetet. A magyar nemzet biztonsága több szempontból is különleges számomra. Egyrészt azért, mert egyértelműen ennek a kötetnek a megjelenést vártam a legjobban. Másrészt azért, mert a szerzőtől olvasott nyolcadik regény igazi meglepetés volt számomra.
Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Mindez kiderül Krasznahorkai László új könyvéből, és emellett más lényeges tudnivalók is a lepkék életéről, haláláról. És az is, hogy miképp dönti el regényünk egyik főhőse már gyerekkorában, hogy egész életében a lepkéket fogja keresni és kutatni. És vajon miért lesz fontos a regény másik főszereplőjének, egy kilétét hamar fölfedő, idős embernek, hogy megismerhesse a lepkék avatott tudósát, és kifaggassa a lepkéken kívül arról is, mi a legfontosabb kérdés az életben? Miképp kerül közel egymáshoz a két főszereplő, és miképp válnak egymás számára nélkülözhetetlenné? Akkor tehát A magyar nemzet biztonsága egy különleges barátság regénye? Az. Egy búcsúzás bejelentéséé? Igen. Az élet eredetének megoldhatatlan csapdájáé? Igen. Lepkék szállnak, és szavak rohamoznak, hogy belehulljanak a jellegzetes Krasznahorkai-mondatok hálójába: a magánszenvedélyek boldogságáról, a brutális külvilág valóságáról, a természeti létezés törvényszerűségeiről; az egyetlen univerzumról, melyben a pillangók, az ember, a kudarc és az, ami felemelhet, egyetlen pontban sűrűsödik össze.
Tudom, még jó pár regény van hátra, hogy a teljes életművet megismerjem, de talán kijelenthetem, hogy ez az eddigi legolvasmányosabb, mondhatni legkönnyebb műve. A szöveg egyszerűbb, gördülékeny, nyomon követhető. A történet pedig hétköznapi, valóságközeli. Mindezek mellett rengeteg rétege van, számos mondanivalóval. Vajon mikor jön el az a pont, amikor úgy tekintünk az életünkre, hogy kerek egésznek érezzük azt? Mivel tudjuk fenntartani a kitartásunkat, hogy menjünk előre? Mi a célunk az életben? Egy apró porszem vagyunk csupán az egészben, vagy nézzünk magunkra úgy, hogy mi vagyunk a világunk közepén? Lehet barátságot találni felnőttként?
Hosszan sorolhatnám még hány kérdés fordult meg a fejemben az olvasás során. Visszaköszöntek a regény oldalain a saját dilemmáim, érzéseim, alkalomadtán az emlékeim. Ezáltal pedig mosolyogva csatlakoztam a szereplőkhöz, akiket maximálisan a szívembe zártam. Számomra szívmelengető olvasmány volt két idős emberről, akik rengeteg dolgot átéltek, számos dologban különböznek, mégis egyformák. A magyar nemzet biztonsága reménnyel tölt el, felemel és emlékeztet minket az élet rövidségére, esélyt adva arra, változtassunk amíg lehet.
