Elég hosszú időt töltöttünk együtt Spiró regényével, de abszolút úgy érzem teljesen megérte. Nem mondom, hogy minden egyes percét élveztem, de a többségét igen. Akadtak pillanatok mikor kissé elfáradtam az odafigyelésbe, az eseményekbe vagy a szereplőkbe. Ugyanakkor, ha az egészet egybe kell értékelnem, akkor tetszett és pozitív élménnyel zárom az olvasást.
Emlékeztetőként a történetről röviden. Spiró György új nagyregénye, Padmaly, a 19. századi magyar történelem csaknem száz évét öleli fel az 1810-es évektől 1907-ig. A történet középpontjában Táncsics Mihály és felesége, Seidl Teréz áll, aki hosszú életén át tanúja volt a reformkornak, forradalomnak, a kiegyezésnek és a munkásmozgalom kezdetének. Férje, a szókimondó újságíró és forradalmár, emiatt többször is börtönbe került, sőt éveken át saját háza alatti rejtekhelyén, a padmalyban bujkált. A regény részletgazdag képet fest a korszak szereplőiről, mentalitásáról, hatalmasairól és lázadóiról egyaránt.
Én azon átlag olvasók közé sorolom magamat, akik nyitottak ugyan az újdonságra, de bizonyos szinten félnek is nagyon kilépni az olvasói komfortzónából. Spiró György neve, munkássága egyaránt feszélyezett. Elég tapasztalt vagyok hozzá? Nekem való a stílusa? A történelmi vonalról nem is beszélve, ami viszonylag távol áll a megszokott olvasmányaimtól. Nem lehetséges, hogy inkább valami rövidebb és “könnyedebb” könyvet válasszak tőle? Bátorságot merítettem és elhatároztam, csak azért is próbát teszek vele.
A regény hangsúlya a részletgazdagságon van. Kicsit olyan érzés volt az olvasás, mintha egy teremben lennénk, nézném az eseményeket, miközben valaki mesél és kommentál. Akár egy idegenvezetés. Megismerem a történelmet, kiegészítve pár olyan információval, ami a történelemkönyvekből kimaradt. Igaz, lehetséges itt lép életbe az írói szabadság és fantázia, ami remekül kiegészíti az információ áradatot, olvasmányossá, olvasóbaráttá téve a szöveget.
Táncsics karaktere nagyon színesre sikeredett. Az önimádó, egoista, céltudatos és számos nem túl hízelgő jelző jutott még róla eszembe. Persze sokszor eszembe jutott az is, hogy amúgy miért is lenne baj, ha valaki szeretne elérni valamit? Ha megy előre az álmaiért? Csak ott van ugyebár a környezete, kiemelten a felesége, Teréz. Az ő olykor háttérbe húzódó alakja nagyon sejtelmes, izgalmas volt. Kedvelhető személyiség.
Végső soron örültem neki, hogy kezembe vettem. Ez egy olyan nagyregény, amihez elképesztő írói teljesítmény társul. Azzal, hogy elolvastam, nem csak megtiszteltem az írót, hanem bizonyos szinten részévé is váltam a történetének. Egy történelemkönyv, ahol az emberi oldal erősen kiemelkedik, ezzel teremtve meg az egyensúlyt.
Nem mondom, hogy mindenkinek el kell olvasni, mert jó magamon is éreztem olykor, nem én vagyok az olvasója, de a korábbi olvasói rutinom ezen rendszerint átsegített. Mégis, a Padmaly ad valami plusz élményt olvasóként. Ez nem holmi regény kérem szépen, ez maga a nagybetűs irodalom.
