A blog harmadik közös olvasmánya Babits Mihály legismertebb műve, A gólyakalifa volt.
A gólyakalifa Babits Mihály első regénye, amely lélektani és detektívregényként egyaránt megállja a helyét. A mű a személyiséghasadás és a személyiség kettéválásának modern lélektani ábrázolását nyújtja. A történet középpontjában egy kettős életet élő fiatal áll: egy úrifiú és egy iparostanonc sorsát követhetjük nyomon kamaszkorától. Az 1916-os megjelenése óta több mint húsz kiadást élt meg, készült belőle filmadaptáció és színpadi feldolgozás is, melyet azóta is rendszeresen játszanak. A regény többek között angol, német, cseh és finn fordításban is megjelent.
A regényt olvasva megfogott a kettősség témája, amely Babits történetén végigvonul. A gólyakalifa címe utalás az Ezeregy éjszaka egy meséjére, amelyben egy kalifa gólya alakba változik, és nem tud visszatérni. Ez a szimbólum előre jelzi a főszereplő, Elemér belső konfliktusát. A regény kettős élete, amelyben Elemér álombéli énje is életre kel, felveti a kérdést, hogy mennyire vagyunk képesek mi magunk is kettős életet élni.
Elemér származása és társadalmi helyzete sok elvárást hoz magával, ami akár egy olyan vágyat is szülhet benne, hogy kitörjön ebből az életből. Úgy értelmeztem, hogy az álombeli énje talán azt az életet testesíti meg, amelyben szabad lehet a megfelelési kényszertől, és ahol szembeszáll a társadalmi normákkal. Elemér álombéli élete egy egyszerű, szegényes lét, távol a gazdag környezettől, amelytől menekülni vágyik.
Ez a kettősség akár egy tudathasadás tüneteként is felfogható, de számodra inkább egy fantáziát jelentett, ahol Elemér eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne más életet élni. Az álom és fantázia közötti különbség itt fontos lehet: álomként könnyebben feldolgozhatja bűntudat nélkül ezt az alternatív életet, mintha egyszerű vágyként nézne szembe vele.
Összességében úgy gondolom, hogy Elemér története nemcsak egy pszichológiai rejtély, hanem egy mélyebb emberi vágyat tükröz: megszabadulni az elvárásoktól és saját úton járni.
