Marginalia: a könyv vagy más dokumentumok margójára írt jegyzetek, észrevételek, vázlatok
Pár hete instagramon láttam egy posztsorozatot arról, hogy egy kikölcsönzött könyvtári könyvbe valaki végig megjegyzéseket írt a fordítás kapcsán. Nagyrészük nem éppen hízelgő volt, maradjunk annyiban. A téma elgondolkodtatott, és rájöttem arra is, nagyon megosztó a könyvmolyok körében. Van, aki szerint szentségtörés. Mások szerint az olvasás így sokkal izgalmasabb és személyesebb élmény. A könyvekbe való írás, aláhúzás, margóra jegyzetelés megosztja az olvasókat. Több külföldi oldal esetén viszont azt olvasom, egyre többen fedezik fel újra ezt a régi, mégis meglepően modern szokást.
A jegyzetelés nem egy új találmány, már a 16-17. században is szokás volt jegyzetelni a könyvekbe. Ilyenkor sokszor megjegyzéseket hagytak a szerző számára, kijelöltek fontos részeket. Olyan hatást is keltett, mintha az egész egy párbeszéd lenne. Innen nézve izgalmasnak tűnik. Persze a másik oldal is ott van, hogy a szerző úgyse fogja olvasni, akkor minek összefirkálni az oldalakat?
Mit mond erre a tudomány?
A Scientific American cikke szerint a könyvbe való írás növeli a szövegértést, segíti a kritikai gondolkodást, és mélyebb emlékeket hagy. A kutatások szerint azok az emberek, akik jegyzetelnek olvasás közben, jobban emlékeznek a tartalomra, és több párhuzamot tudnak felfedezni a saját életük és az olvasott történet között.
A környezetemben, abban a buborékban, ahol jómagam is elhelyezkedem, ritka a jegyzetelés. Talán két-három embert ismerek, aki ceruzával aláhúzza a fontosabb, neki tetsző gondolatokat. Viszont sokkal többen vannak azok, akik színes post it szerű jelölőket használnak. Mint azt megtudtam, sokszor a színeknek jelentősége van. Kedvenc gondolat, fontos cselekmény, logikai baki, utalás valamire stb. Ez a módszer bizonyos szinten divattá is vált a TikTok-nak köszönhetően, ahol személy szerint egy-egy ilyen kötet esetén előbb jut eszembe a trend, mint a hasznosság.
Ezzel tönkretesszük a könyvet!
Ez a leggyakoribb ellenérv a jegyzetelés ellen. Sokunk számára a könyv egy fontos és drága tárgy. Az utóbbi napjainkban meg hatványozottan kijelenthető. Ha kifizetnek érte x összeget, akkor miért firkálnák össze? Ha nem nyerte el a tetszést a regény, beleírva még eladni se lehet.
Én nem emlékszem, hogy valaha is jegyezteltem volna a könyvbe. Olyan előfordult, hogy jelölőt tettem bele, vagy kis pici cetlikre írtam pár gondolatot, észrevételt. Ezek főleg különböző közös olvasmányok voltak, vagy olyan könyvek, amelyekről hosszabban, részletesebben terveztem írni. Próbálkoztam egyébként olvasó naplóval is, de nem éreztem praktikusnak egy külön füzetet, noteszt fenntartani ezzel a céllal. Ha mentem valahova, akkor maximum a könyvet vittem magammal.
Most, hogy olvastam a témáról azért felébredt bennem a kíváncsiság, vajon milyen érzés lehet? Tényleg hozzá tud adni az élményhez? Azt hiszem eljött az ideje, hogy próbát tegyek. A legközelebbi, mondjuk használt antikvár olvasmányomban szabadjára engedem a kezeimet. Ha beválik, és jobb érzés, különlegesebb olvasásélményt ad, akkor alkalmazni fogom. Ha nem, akkor maximum megmarad az utókornak egy kötet, amit majd, ha kezébe vesz valaki, elolvassa a könyvet és a jegyzeteimet, máris különlegesebb élmény társul majd az olvasáshoz.
