Ernest Hemingway az irodalmi élet megkerülhetetlen alakja. Könyvei itthon egy ideig eltűntek a könyvesboltok polcairól és csak antikvár példányt lehetett beszerezni belőlük. Úgy gondoltam, ez méltatlan volt hozzá, írói szelleméhez, műveihez. Szerencsére hangot adhattam ennek kapcsán a véleménynek, így valamelyest hozzájárulhattam, hogy Hemingway újra tündökölhessen a könyvesboltok polcain, még hozzá az egyik legjobb kiadó gondozásában, méltó helyen. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger.
Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) az író 1952-ben kiadott kisregénye, amely alkotójának 1954-ben megszerezte az irodalmi Nobel-díjat. A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be. Egy napon a halász Santiago messzire kievez a tengerre, s horgára végre ráakad egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, és megindul a hazafelé fújó passzát szél is. Ám jönnek a cápák, s bár közülük hősies küzdelemben, minden erőtartalékának mozgósításával többet megöl az öreg, végül is a hajóhoz kötözött puszta csontvázzal tér haza, önmaga meg szinte élőhalott már.
Több éve elterveztem, valamit olvasni szeretnék a szerzőtől. Azonban eddig mindig kimaradt. Antikvár könyveket nem annyira szeretem, így csak tolódott a dolog. Amikor baráti társaságomban szóba került, sokan felhúzták az orrukat, jaj, nekik kötelező volt és csak szenvedtek vele, vagy éppenséggel el sem olvasták ez miatt. Túl száraznak, unalmasnak értékelték. Emiatt pedig nekem sem volt meg az a lelkesedés az olvasás irányába.
Az olvasási listámon akkor került előre, amikor meg tudtam, a 21.Század Kiadó gondozásába kerül az életmű, és nyáron már kiadásra kerül a legismertebb műve, Az öreg halász és a tenger.
Ahogy a bevezetőben írtam, az író az irodalmi élet megkerülhetetlen alakja. Hemingway műveinek jellegzetessége a férfi központúság, a minimalista, szűkős kifejező mód. Úgy gondolta, az embereknek olvasni kell a sorok mögött, meg kell találniuk a rövid mondatokban is a rejtett tartalmat, utalást, mondanivalót. Úgy tartják, miután megírt egy regényt, újra olvasva számos szót, leginkább melléknevet kihúzott. Ez a távirati stílus sokak számára fura lehet, de pont ebben rejlik a szerző egyedisége, különlegessége.
A regény számomra az örök hitet, a magányosságot mutatta be. Melyek mellé sok minden keveredik. Lehetünk fiatalok, kevés tapasztalattal, vagy idősek sok tudással a hátunk mögött. Be kell látnunk azt, vannak határaink. Néha jobb engedni, mint hogy kockáztassunk. A remény szép és jó dolog. De eljön az idő, mikor be kell látnunk a határaink nem végtelenek. Az öreg halász nem tette ezt. Végződhetett volna a történet rosszabbul is. Bár, ha jobban belegondolok szembenézni önmagunk gyengülésével, testünk, lelkünk hanyatlásával legalább olyan borzasztó, mint ott maradni a tengeren.
– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Fiatalként ezt nem is érthetjük igazán. Kell egy bizonyos kor, bizonyos tapasztalat, hogy a sorok mögött meglássuk a valós tartalmat. Remény, hogy ezúttal minden másként lesz. Oldalról oldalra együtt hánykolódtam a csónakban, miközben a saját életemen töprengtem. Milyen volt, amikor én vártam a nagy fogást, milyen volt, mikor megérkezett, miként ragaszkodtam hozzá. Milyen volt elveszíteni valamit, majd felismerni, tulajdonképpen ez is csupán egy lecke volt a sok közül és valamit megtanulhatunk újra.
Az öreg halász és a tenger egy sokrétű könyv tele szimbolikus jelentéssel. Minden sorát ki kell élvezni, át kell adnunk magunkat neki. Ha sikerül mindent kizárni magunk körül, akkor felfedezhetjük mi mindent szeretett volna a szerző átadni. Egyszer elolvastam. Nem volt elég. Többször vissza fogok térni hozzá, hogy minden egyes alkalommal találjak benne valami újat.
Hamarosan megjelenik: Búcsú a fegyverektől
Öreg halász és a tenger új kiadása pedig már rendelhető.
#12hónap12könyv – OKTÓBER: Egy könyv, ami a születésed évében jelent meg
[…] Ernest Hemingway: Öreg halász és a tenger (ajánlóm), John Steinbeck: Édentől keletre, Wass Albert: Elvész a […]