Rövid, pár száz oldalas regények esetén sokszor hangoztatott vélemény, hogy nincs kellően kidolgozva, túl rövid, hogy megfelelően el tudjon merülni benne az ember. Ez persze bizonyos témák esetén helytálló megállapítás. Ugyanakkor, vannak helyzetek, amikor kevesebb, mint 200 oldal is elegendő ahhoz, a történet átadjon annyi impulzust, érzést és kérdést, ami emlékezetessé teszi. Ezek a legutóbb olvasott könyv kapcsán eszembe jutó gondolatok.
A kis hazug
A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik. Majd eltelik öt év, és Lisa megkeres egy ügyvédet, akinek elárulja, hazudott korábban.
Talán sokunknak ismerős lehet az a helyzet, amikor gyerekként valami rossz dolgot szerettünk volna megúszni, ezért a hazugsághoz folyamodtunk. Viszont egy rossz hazugság képes önálló életet élni, felborítva mindent, káoszba taszítva mindenkit. Egy hazugság által még nagyobb bajba keveredünk. Gyerekként, főleg akkor amikor nem csak a testünkben, hanem a lelkünkbe is rengeteg változás következik be, nem tudjuk felmérni a következményeket.
Ez történt a főszereplővel is, aki egy traumát a lehető legrosszabb opcióval szeretett volna megoldani. Vajon miért tette ezt? Mit árul el a tette a környezetéről? A szülők hozzáállásáról? Mennyire figyelünk oda körülöttünk élő kamaszokra, fiatalokra?
Attól, hogy valaki tizenöt évesen hazudik, még nem bűnös. A legzavaróbb ebben az ügyben nem az, hogy Lisa miért hazudott, hanem az, hogy miért hittek annyian neki.
Ez a másik dolog. Olyan könnyen tudunk ma már bizonyos témákban ítélkezni és elkönyvelni valakit olyannak, amit külsőleg látunk, anélkül, hogy megbizonyosodnánk arról, ki az áldozat, vagy mi rejlik az esetleges elveszett álmokat hordozó személy álarca mögött.
Szerettem ezt a könyvet, mert a végén tulajdonképpen magamra hagyott a válaszok megtalálásával. Nem tudok egyértelműen nyilatkozni, ki, hol és mikor volt igazán hibás. A regény felhívja a figyelmet az előítéletesség, a társadalmi nyomás okozta döntéshozatalra, valamint arra tényre is rávilágít milyen könnyedén tudunk beállni egy olyan tömeg mögé, ami gyakran csak félelem és düh vezérel.
Programajánló: 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál – szeptember 26-29.
Francia díszvendégség keretében Budapestre látogat Pascale Robert-Diard A kis hazug szerzője. A kötet idén tavasszal jelent meg. Program időpontja: szeptember 29., vasárnap, 10 óra
Helyszín: Millenáris | A szerzővel Szűcs Péter beszélget. | Felolvas: Szandtner Anna
