Ha jól számolom, ez volt az ötödik elolvasott Murakami kötetem. És őszinte leszek, még mindig élvezem ahogy elmerülhetek a szerző világába. Nagyon jól esik végre valami újat, szokatlant, formabontót olvasni. A Világvége és a keményre főtt csodaország pedig minden szempontból egyedi élményt nyújtott.
Murakami egyik legkülönösebb és legösszetettebb regénye, amely két, látszólag teljesen különálló történetszálon fut. Nem mellesleg a moly.hu szerint ez a második legjobbra értékelt könyve.
Keményre főtt csodaország
Ez a rész úgy tűnik, mintha a jövőben játszódna, egy technológia uralta világban. A főhős egy numerátor – vagy mondhatjuk adatfeldolgozónak is –, aki bizonyos információkat alakít át a tudatával. A célja tulajdonképpen az, hogy elrejtse, átkódolja az adatokat, korlátozva ezzel mások hozzáférését. Egy nap különös megbízásba keveredik, melynek során találkozik egy különc tudóssal és annak lányával. Ettől kezdve az élete teljesen felborul.
Világvége
Ezzel párhuzamosan bontakozik ki egy álomszerű, mágikus, letisztult világ. A főhős itt egy álomfejtő, akinek az a feladata, hogy egyszarvúk koponyáiból olvasson ki álmokat. A várost magas fal veszi körül, és az ott élők nem rendelkeznek árnyékkal ezáltal lélektelenné válnak. Ez a szál lassabb, líraibb, meditatívabb, rengeteg filozófiai kérdést vet fel lélekről, emlékezetről, szabadságról, és arról, mit is jelent embernek lenni.
A két világ találkozása
A két történetszál váltakozva épül, és fokozatosan derül ki, hogyan kapcsolódnak össze. A regény végére a két szál nemcsak összeér, hanem értelmet ad egymásnak. Amit az egyik világban nem lehet megérteni, arra a másik ad választ.
Sokrétű regény, elképesztően sok témával foglalkozik: identitáskeresés, tudat, szabadság, lélek. Nem volt könnyű olvasmány, több mint egy hónap kellett, mire befejeztem. Előfordult, hogy úgy éreztem, feladom. Ekkor végül úgy döntöttem, kicsit utánaolvasok a regény keletkezésének, hátterének, mondanivalójának. Igen, kockáztattam, hogy spoilerbe futok, de szerencsére ez nem az a könyv, amit könnyen le lehetne spoilerezni.
Minden nehézsége ellenére mégis tetszett. Nehéz megfogalmazni, beszélni róla mert minden nappal egy kicsit más lesz. Minél többet gondolkozom rajta, annál több újabb és újabb pontot, kérdőjelet találok benne. Változik az értékelésem, de szerencsére jó irányba.
Ez a könyv nem kezdő Murakami-olvasóknak való, de azoknak, akik már megszerették a stílusát, igazi mestermunka. Egyszerre intellektuális kihívás és érzelmi utazás, ahol minden oldal mögött valami más is lapul.
Megint csak mondhatom a szokásos közhelyeimet. Igen, ilyennek kell lennie egy jó regénynek. Feladja a leckét, végigkísér, majd magadra hagy a gondolataiddal. Talán nem véletlen, hogy a tudatnak és a tudatalattinak ekkora szerepe és jelentősége van ebben a regényben.
