Moa Herngren második magyarul megjelent könyve, amely a Győri Könyvforgatók 2024 szeptemberi közös olvasmánya volt, igazán megosztotta az olvasókat, és heves vitákat váltott ki a személyes találkozónk során. A történet Niklas és Bea házasságáról szól, amely kívülről tökéletesnek tűnik, de egy kisebb vita hatására az egész összeomlik. Bea nem érti, mi történik, amikor férje hirtelen elviharzik egy családi nyaralás előtt, majd napokra eltűnik. Amikor végül visszatér, semmit nem magyaráz meg, és azonnal válni akar, ráadásul egy nő is feltűnik a képben.
A könyv nemcsak egy család szétesésének története, hanem egy empatikus dráma, amely megmutatja, hogy a felszínen apróságnak tűnő konfliktusok mögött évtizedes, kibeszéletlen problémák húzódhatnak. Az írónő mindkét fél szemszögéből láttatja az eseményeket, ami izgalmas dinamikát ad a történetnek. Bár én hamar egyikük pártjára álltam, a váltott szemszög remekül megmutatja, mennyire bonyolultak lehetnek az emberi kapcsolatok.
Ami igazán megfogott a könyvben, az a hétköznapisága. Egyszerre szomorított el, hogy nincs benne az a várva várt hűha faktor, ugyanakkor mégis az egyszerűségben van az ereje. Rengeteg olyan momentummal találkoztam, amelyeket már baráti körben hallottam, ami közel hozta hozzám a történetet. Az írónő filmszerűen, pörgősen vezeti a cselekményt, ami miatt szinte letehetetlen a könyv. Az elején talán átlagosnak tűnt, de ahogy a könyvklubban kibeszéltük a részleteket, rájöttem, mennyire sokrétű ez a történet. Nem csak a párkapcsolatok nehézségeiről és a kommunikáció hiányáról szól, hanem arról is, milyen az, amikor valaki feladja a saját vágyait, vagy amikor bűntudatból inkább alkalmazkodunk. Felveti a család erejének kérdését is, így sokkal több, mint egy egyszerű válás története.
Összességében ez a könyv tökéletes beszélgetésindító, amely rengeteg témát vet fel, és mindenképp érdemes róla hosszan beszélgetni. Ha egy olyan olvasmányt keresel, amely nemcsak elszórakoztat, hanem elgondolkodtat is, Herngren regénye kiváló választás.
