Szerintem mindannyian éreztük már kimerültnek magunkat. Nincs kedvünk semmihez, szinte megmozdulni se. Tele vagyunk feladattal, ideértve a munkát és az otthoni teendőket, mégis inkább csak heverészünk a kanapén és azon gondolkodunk, miben fáradtunk el annyira. Ez teljesen természetes folyamat, az élet velejárója, hiszen szerencsére nem vagyunk robotok. Ha ez az egész elhúzódik, akkor szoktam elgondolkodni jobban, vajon mi a probléma? Szimplán túlvállaltam magam? Szomorú vagyok? Vagy egyszerűn másra van szükségem? Lemerültem teljesen?
Pár hete jelent meg egy könyv a témához köthetően Anna Katharina Schaffner, A kimerültség legyőzése – Hogyan szabaduljunk meg lelki és szellemi terheinktől.
A könyv különlegessége, hogy 26 rövid fejezetből áll, amelyek külön-külön is olvashatóak, nem feltétlen épülnek egymásra. Ezért én úgy olvastam, hogy random kinyitottam az egyik fejezetnél, elolvastam, majd letettem a könyvet, amikor volt egy kis időm, de nem annyi, hogy elmerüljek egy történetbe, akkor ez pont ideális. Szinte mondhatom azt, pihentető olvasmány volt.
Az elvesztegetett időtől való félelem sokunk problémája. De mi lenne, ha egyszerűen csak lennénk, és nem mindig a produktivitásra törekednénk?
Schaffner különböző tudományterületek – mint a pszichológia, irodalom és filozófia – szemszögéből vizsgálja a kimerültség okait és történetét. Egyik-másik nagyon alapgondolat volt, de akadt olyan is, ami kifogott rajtam, mert nem feltétlen passzolt számomra a témához. Vagyis nem közvetlen. Voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy a könyv kissé ellentmondásos. Miközben felhívja a figyelmet a modern társadalom által ránk nehezedő nyomásra, gyakran az elfogadásra és beletörődésre ösztönöz, ami néha zavart okozott bennem. Cselekedjek, vagy beletörődjek? Lehet-e a kiégést nem csupán egyéni, hanem társadalmi problémának is tekinteni? Milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy fáradtnak, kiégettnek érezzük magunkat?
A kockázatkerülő stratégia könnyen oda vezet, hogy még a legalapvetőbb szükségletek kielégítésének az esélyét is megtagadjuk magunktól. Ilyen szükséglet például az éltető kapcsolatok kialakítása és fenntartása, a tudás és új tapasztalatok keresése, a státuszra törekvés és az önzetlenség gyakorlása.
Ennek ellenére hasznos gondolatokat és tanácsokat is találtam benne, amelyek segítettek jobban megérteni saját kimerültségemet és annak forrásait. Bár nem nyújt mindenre instant megoldást, nem gyakorlati könyv, gondolatébresztőnek tökéletes.
