A kiégés témája napjainkban egyre gyakrabban kerül terítékre. Sokunk számára ismerős az érzés, amikor kimerültnek és demotiváltnak érezzük magunkat, elhatalmasodik rajtunk a stressz, feszültté és szorongóvá válunk. Fokozatosan csökken a teljesítményünk, miközben egyre rosszabbul alszunk, gyakori a fejfájás és az izomfájdalom. A legtöbben talán a munkával kapcsolatban találkoznak a kiégés fogalmával, pedig ugyanúgy jelen lehet a hétköznapokban, a hobbijainkban vagy akár a párkapcsolatainkban is.
Ez utóbbi területet járja körül Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus legújabb kötete, az Elfáradtunk. A szerző feltérképezi a párkapcsolatok azon szakaszát, amikor az együttműködés már nem igazán működik, amikor az együttélés, a kommunikáció vagy akár a közös örömszerzés inkább feladattá válik. Rengeteg ponton elcsúszhat egy kapcsolat, és ezek felismerése komoly, embert próbáló feladat. A könyv azonban éppen ebben igyekszik segítséget nyújtani az olvasónak.
A kötet elején rögtön egy esettanulmányon keresztül ismerkedhetünk meg azokkal a tünetekkel, amelyek arra utalhatnak, hogy valami nincs rendben, és nem csupán egy átmeneti párkapcsolati krízisről van szó. Ahogy a szerző is megjegyzi, egy-egy krízis során az érzelmek még intenzíven működnek, míg ha már csak halványan pislákolnak, ott valami más, feltehetően a kiégés állhat a háttérben. Ezen a ponton az olvasó felteheti magának az első fontos kérdést: vajon mit érez jelenleg, milyen érzelmek vannak még jelen a kapcsolatában – ha egyáltalán vannak?
A kötet további részében újabb esettanulmányok segítségével olyan témákat járhatunk körül, mint a kommunikáció jelentősége, a szükségletek és kérések megfogalmazása, valamint az eltérő szexuális igények kérdése. Tudunk egyáltalán megfelelően kommunikálni egymással, vagy már erre sincs elegendő energiánk? A szerző arra is kitér, hogy a nők és a férfiak miként élhetik meg eltérően a kiégés folyamatát. Emellett a digitális tér hatása sem marad ki a vizsgálatból, hiszen napjainkban ez is meghatározó szerepet játszhat egy kapcsolat alakulásában.
Nem maradhatnak ki a múltba vezető kitérők és a sémák sem. Vajon akaratlanul is visszakanyarodunk korábbi érzésekhez, megküzdési módokhoz vagy mintákhoz? Kifejezetten hasznosnak találtam, hogy a szerző a gyermekvállalás témáját is érinti, amelynek alcíme már önmagában sokatmondó: „Azt hittük, megoldja.”
A fejezetek végén számos gyakorlati kérdést és feladatot találunk, amelyek segíthetnek dolgozni a kialakult nehézségeken és a kiégés folyamatán. Nem könnyű feladat önmagunkkal vagy a kapcsolatunkkal szembenézni. Ez mindig kemény dió. Ugyanakkor nem lehetetlen. Legyen szó közös célokról vagy egyéni motivációról, a változás lehetősége mindig ott van, hogy valami jobb legyen, hogy újra közel kerüljünk egymáshoz, és hogy a kapcsolat megújulva, megerősödve folytatódhasson.
