Mindig igyekszem kellő figyelmet fordítani a magyar szerzőkre, mivel sokan előítéletekkel viseltetnek irántuk. Örömmel tölt el, ha segíthetek leküzdeni ezeket az előítéleteket, és megmutathatom, hogy a magyar írók között is találhatók olyan tehetségek, mint külföldi társaik között. A legutóbbi magyar regény, amit olvastam, Görcsi Péter Várni a 29-esre című műve volt.
Görcsi Péter első regénye egy autofikciós fejlődésregény, amely Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódik. A történet tele van generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulatokkal. A főszereplő megküzd az elveszett illúziókkal, és végigjárja az érzelmek iskoláját. Sehol sincs igazán otthon, de sehol nem is érzi magát teljesen idegennek, legyen szó akár egy vidéki egyetemistáról, aki a közösség javításán fáradozik, akár egy londoni színházkutatóról, aki elmerül a könyvtárak világában és az éjszakai életben, vagy egy oslói raktárosról, aki közép-európai szemmel csodálkozik rá a jóléti társadalomra.
Őszinte leszek: nagyjából a regény felénél abbahagytam az olvasást. Nagyon sok érzés kavargott bennem, amelyek miatt nem tudtam hova tenni a történetet. Az alaptörténet izgalmas, számos oldalról megközelíthető, és olyan világképet mutathat be, amely számunkra ismeretlen. A különböző helyszínek egy kulturális közegbe vezethetnek, amely szintén idegen lehet. Mindezek alapján erős kíváncsiságot éreztem, és szerettem volna azonosulni a szereplőkkel, átélni és megélni az olvasottakat.
Ehelyett azonban hamar kifáradtam. A szöveg nem hatott természetesnek. Sok volt az apró részlet és olykor csapongás, mintha a szerző egyedi stílust szeretett volna teremteni, de közben az egész bizonytalanságot sugallt. A fülszövegben Knausgårdot, Nádast és az amerikai minimalizmust említik, és azt írják, hogy a szerző az ő árnyékukba lépett. Kissé szomorú vagyok, mert nagy reményekkel álltam hozzá a könyvhöz.
Most már csak az a kérdés, kinek tudnám ajánlani? Főleg azoknak, akik képesek elfogultság nélkül, más írókhoz hasonlítás nélkül olvasni, akik szeretnek kísérletezni a műfajokkal, és nyitottak valami újra, szokatlanra.
