Singer Magdolnával pár éve készítettem interjút a gyász témakörében. Szerintem ez az egyik legnehezebb pszichológiai téma. A halált, az elmúlást még mindig tabunak tekintjük, nagyon nehéz beszélni róla. Talán könnyebb olvasni a folyamatról és az azt követő érzésekről, feldolgozásról. A szerző legújabb kötete, az Élethazugságok szintén a gyász folyamattal foglalkozik, ám ezúttal egy igencsak különleges megközelítésből.
Egy hozzátartozó halála mindig megterhelő, ám sokszor nem csak a szeretett személy elvesztésével kell megküzdenie a gyászolónak. Előfordul, hogy fény derül valami olyasmire, amiről nem volt tudomása. Singer Magdolna gyásztanácsadó interjúalanyait sokkolják a kiderülő titkok. Számos esetben nehezen megbocsátható, megsemmisítő ügyek kerülnek napvilágra, például felhalmozott adósság, kettős élet, szeretők, eltitkolt gyerekek, másság, családi szégyen. Ilyenkor az itt maradó úgy érzi, elárulták, és a döbbenet, a kiábrándulás, a düh megmérgezi, összekuszálja a gyászát. Másokat fájdalmasan érint, hogy már késő bármit jóvátenni, vagy felmerülhet bennük, hogy talán segíthettek volna. Egy biztos: mindannyian választ keresnek arra a kérdésre, ki volt valójában az az ember, akit elveszítettek, és mi igaz a közös múltból. A felkavaró esetek bemutatják a nehezített gyászfolyamatot, ugyanakkor tanúi lehetünk a megbocsátás és a személyiségfejlődés szívszorító példáinak is.
Vajon miben változik a feldolgozás, ha szerettünk halála után valamilyen súlyos, nehéz titok derül ki róla? Egyáltalán ilyen esetben számít a magánélet, az intimszféra? Mennyire változhatnak meg az érzések, átalakulva az ellentétesre? Hibáztatjuk magunkat, hogy lehettünk ennyire vakok?
“Mondják, ne foglalkozzunk a múlttal, nem érdemes azon keseregni, ami már megtörtént. Nagy blöff ez. A múlt itt dübörög a jelenben. Nyomokat hagy, nem tudjuk a szőnyeg alá söpörni.”
Olvasóként az egész kötet egy érzelmi hullámvasút volt. Több történet sokkolt, én is kellemetlenül éreztem magam némelyik után. Kiabálni tudtam volna, nem lehetnek ilyenek az emberek, miért kell valakinek átélni mindazt, amit olvastam. Ugyanakkor átértékeltem a saját kapcsolataimat, tetteimet. Rávilágított az őszinteség és a kommunikáció fontosságára. Az az ideális, ha az ember tényleg úgy éli az életét, hogy azt hátrahagyva ne okozzon még nagyobb fájdalmat senkinek.
Erős kötet, kell hozzá a türelem és az elfogadás. Viszont rengeteget lehet belőle tanulni is.
