Gabriel García Márquez: Száz év magány

Több éve a polcomon várakozott a Száz év magány. Egyszer elkezdtem, de nagyjából 10-15 oldal után feladtam. Egyáltalán nem sikerült ráhangolódni. Lehet túl sokat vártam tőle, sok mindent keringett a fejemben a regény kapcsán. A környezetemben az emberek két részre szakadtak. Istenítették a regényt, úgy aposztrofálták, alapmű, amit minden embernek, aki szeret olvasni, kötelező kézbe…

Tovább olvasom

Oravecz Imre: Távozó fa

Könnyen tudok rajongóvá válni könyvek esetén. Valamit elolvasok egy szerzőtől, és ha az adott kötet nagy hatással van rám, akkor nincs megállás. Elkezdem a szerző életművét begyűjteni. Persze van, amikor rájövök, hogy ez bizony rossz szokás és az olvasatlan könyvek ott sokasodnak a könyvespolcomon.   Legutóbb Oravecz Imre Alkonynapló című kötet után kezdtem gyűjtésbe. Nyolc új…

Tovább olvasom

Krasznahorkai László: Háború és háború

Krasznahorkai Sátántangója az év meglepetése, és egyúttal az év egyik kedvenc kötete is lett számomra. Elhatároztam, megpróbálok végigmenni a szerzői életművön. Ennek második állomása volt a Háború és Háború.   A Háború és háború főhőse egy vidéki levéltáros, Dr. Korin György, aki munkahelyén váratlanul egy különös kéziratra bukkan. Nem tudni, ki írta a szöveget, a keletkezés…

Tovább olvasom

Az idő árnyékában – Oravecz Imre: Alkonynapló

Hiszem azt, néha egy-egy könyvnek akkor kell rátalálnia az olvasóra, amikor legkevésbe se számít rá. Krasznahorkai Sátántangója után némi ürességet éreztem. Magasra került az a bizonyos irodalmi mérce, de leginkább az az elvárásom lett nagyobb, mely megköveteli egy kötettől, katartikus, felemelő és emlékezetes élményt adjon. Oravecz Imre most betöltötte az ürességet.   Fogtam már a kezembe…

Tovább olvasom

Kiss Tibor Noé: Inkognitó

Identitást kereső regények kiemelkedő fontosságúak az irodalomban, mivel az olvasók könnyen azonosulhatnak a különböző krízisekkel küzdő főszereplőkkel. Teljesen mindegy, hogy társadalmi, vallási, etnikai vagy éppen nemi identitásról van szó. Sőt, még a kapuzárási pánikot is ide sorolhatnám. Tulajdonképpen bármi okozhat válságot, ami a személyiségünket, önismeretünket befolyásolhatja. Ezek a regények segítenek felépíteni a társadalmi odafigyelést és az…

Tovább olvasom

Krasznahorkai László: Sátántangó

Ha jól emlékszem 2018-ban került először a kezembe Krasznahorkai László kötet. Már akkor rengeteget hezitáltam, melyik könyvével kezdjem el a szerző stílusának megismerését. Egy kicsit akkor csaltam, mert a Manhattan-tervre esett a választásom, ami rövid, csupán pár oldalas szöveget tartalmaz. 2024-ben viszont megtettem a nagy lépést, első olvasmányként belekezdtem a Sátántangóba.   A szerző hetvenedik…

Tovább olvasom

Csáth Géza sötét világa: Mesék, amelyek rosszul végződnek

Csáth Géza két könyve évek óta áll a polcomon, mégis mindig kihagytam. Nem tudom pontosan miért nem kerültek még sorra. Talán amiatt, amit a stílusáról hallottam, tántorított el. Azt olvastam, nem könnyed olvasmányok. Azonban nemrég újra kiadták az 1994-es kiadását követően a Mesék, amelyek rosszul végződnek című gyűjteményét. Valami vonzott ebben a kötetben, talán a…

Tovább olvasom

Surik világa a nők árnyékában – Ljudmila Ulickaja regénye

Nyáron egy teljes hétvégét töltöttem digitális detoxban, egy mindenféle zajtól távoli kis házban. A ház egyik helyiségében volt egy kis könyvespolc, tele könyvekkel. Az egyik kötet, amit a kezembe vettem Ljudmila Ulickajától az Odaadó hívetek, Surik volt. Pár oldalt beleolvastam, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Hazaérve az első dolgom volt beszerezni a könyvet. Annak ellenére is,…

Tovább olvasom

A test tanítása: Daniel Pennac regénye, a Testnapló

“Az egyszerűsége, a sima folytonossága volt az ereje. Az, hogy átéltük, beleéreztünk a sorokba. Némileg rólunk is szól ez a történet. Arról, megmutatja, milyen is az élet. Végig megyünk a különböző életszakaszokon, átéljük az újdonságot, a monotonitást, a fásultságot.” Többek között ezzel a pár sorral jellemeztem mit adott számomra az egyik kedvenc kötetem, a Stoner….

Tovább olvasom

Karl Ove Knausgard: Hajnalcsillag

Nem is tudom hányadik alkalommal foglalkozom a következő íróval a blogomon. Karl Ove Knausgard pár éve csak úgy berobbant a magyar könyvpiacra, ma pedig egyik legkiemeltebb kortárs szerzőnek tarják számon a hazai olvasók. Még annak ellenére is, hogy némiképp megosztó a személye és a stílusa.  Egyesek szerint az író stílusa nyers, őszinte, és rendkívül részletes,…

Tovább olvasom

Grecsó Krisztián: Lányos apa

Ez lesz a harmadik Grecsó bejegyzésem az eltelt 15 év alatt. Két sikertelen próbálkozást követően nem gondoltam volna, sikerül közelebb kerülnöm a szerzőhöz. Ám az eltelt idő bebizonyította, az érettség és tapasztalat növekedésének, az életünkben bekövetkező változásoknak hála egy-egy könyv és szerző később közel kerülhet hozzánk. A szerző legújabb, Lányos apa című kötetét olvastam.    Családi…

Tovább olvasom

Virginia Despentes: Vernon Subutex 1-3.

Úgy látszik az idei év bővelkedik különleges, egyedi hangvételű regényekben. Pár napja írtam Az emberek legtitkosabb emlékezetéről, most pedig itt egy újabb irodalmi csemege, a Vernon Subutex.  Vernon Subutexnek legendás lemezboltja volt Párizsban, ám az internetes letöltés megjelenésével a forgalma egyre csökkent, és végül be kellett zárnia a Revolvert. Amikor a lakbérét fizető titokzatos rocksztár,…

Tovább olvasom

Karl Ove Knausgård: Nyár

Karl Ove Knausgård műveivel már nem első alkalommal foglalkozom a blogon. Az online magazin tavaszi/nyári számában hosszabban foglalkoztam a kendőzetlen őszinteségével. Az új bejegyzés aprópója, hogy megjelent az Évszakok című sorozatának záró darabja, a Nyár.  A Nyárral zárul Karl Ove Knausgård személyes enciklopédiája, amelyet lányának, Annénak írt, és amelyben nemcsak a világot mutatja meg neki,…

Tovább olvasom

Tóth Krisztina: A majom szeme

Mindig jó az újabb esély. Folyton bebizonyosodik az olvasás során is. Tóth Krisztina új kötet A majom szeme csak megerősített ebben.   Korábban már olvastam a szerzőtől több tucat verset, illetve számos novellát. Hamar arra a megállapításra jutottam, nem az én szerzőm. Nem tudtam ráhangolódni, nem adott számomra semmilyen plusz érzést. Úgy voltam vele, elengedem.  …

Tovább olvasom

Lételeme: az őszinteség

Karl Ove Knausgård norvég író 2009-ben útnak indított önéletrajzi regényfolyamával lett világszerte ismert. Az összesen hat kötetet számláló sorozat mindegyik darabja kedvező, egekbe magasztaló kritikát kapott. Páratlan sikernek tartották a kritikusok az őszinte kitárulkozást. Még annak ellenére is, hogy bizony a regényfolyamban a szerző olykor nem kímélte sem családját, sem barátait. Valljuk be őszintén, ki…

Tovább olvasom