Harmadik könyvhöz érkezett az év végi pszichológia, önismereti ajánlóm. Mint azt már korábban írtam, az év utolsó hónapjaiban előtérbe kerülnek nálam a pszichológiai könyvek. Ennek első darabja volt Füredi Júlia szerintem zseniális kötete a kiégésről, az Elég!. Ezt követte a brit kiképző, Hogyan éljük túl? című írása. Ebben a bejegyzésben pedig a Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve kerül bemutatásra.
A világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is.
Egy pillanatra itt meg is állnék a fülszöveget illetően. Az első nehézség, beismerni azt, a szuperérzékenyek közé tartozunk. Tapasztalatom azt mutatja, hogy az ember nagyon nehezen mutatja meg az érzékenyebb oldalát, sőt, nem ismeri el, van neki olyan. A szuperérzékenységhez egyből társulnak a negatív jelzők, mint a gyenge, hisztis, csak fel akarja hívni magára a figyelmet.
Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket.
A kötet hétköznapi módon ismerteti velünk az érzékenység témakörét. Empatikusan vezet minket. Nem osztogat parancsokat, nem azt mondja meg ezt és ezt csináld. Sokkal inkább kelti azt az érzést, egy csapat vagyunk, együtt dolgozunk. Gyakorlati részekkel, feladatokkal lát el minket, majd beszélünk róla. Így egyfajta terápiának tekinthető az olvasás.
Én azt éreztem, a szerző ismer engem, belém lát. Ettől zavarba jöttem, de ahogy haladtam tovább tudatosult bennem nagyon sok régi érzés, élmény, miért úgy történt, miért úgy reagáltam az adott szituációban. Öröm volt olvasni a spirituális fejezetet is, mert bizonyos szempontból a pszichológiával együtt jár. Főleg, ha érzékeny személyről van szó.
Ez a kötet hasznos, ha mi magunk tartozunk a szuperérzékenyek csoportjába. És hasznos akkor is, ha környezetünkben van ilyen személy. El kell engedi a megcímkézést. El kell fogadni azt, vannak emberek, akik mások. Ettől egy cseppet sem rosszabbak. A szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve alap pszichológiai önismereti könyv, amivel javíthatunk a kapcsolatainkon, életünkön. Hiánypótló, kötelező olvasmány.
Szondy Máté: Tudatos változás - ZAMA.HU
[…] Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve […]